Az Albatros CI német gyártmányú felderítő és kiképző repülőgép volt az első világháborúból és a két világháború közötti időszakból, vegyes szerkezetű - főként fa, fix futóművel, kétfedelű konfigurációban. A hajtást - változattól függően - különféle, 150-től 180 LE-ig terjedő erőegységek biztosították. Ennek a gépnek az első repülése 1915-ben történt, majd nem sokkal ezután megkezdődött a sorozatgyártás, amely 1917-ig vagy 1918-ig tartott. A fedélzeti fegyverzet egyetlen 7,92 mm-es Parabellum géppuskából állt. A gép akár 100 kilogramm tömegű bombák rakományát is fel tudta venni.
Az Albatros CI-t az Albatros Flugzeugwerke üzemben fejlesztették ki a sikeres Albatros B.II továbbfejlesztéseként. A főbb változtatások az eredetihez képest a nagyobb maximális teljesítményű hajtóművek használatában, a fedélzeti fegyverek kiegészítésében, valamint a pilóta- és megfigyelői pozíciók cseréjében szerepeltek a pilótafülkében. A sorozatgyártás során három fő fejlesztési verzió készült: CI (alapgyártási verzió), C.Ia (Argus As.III motorral hajtott továbbfejlesztett felderítő változat) és C.Ib (oktató és oktató verzió, licence: a Mercur légiközlekedési vállalat). Az Albatros CI gépei 1915 áprilisában álltak harci szolgálatba, és az I. világháború minden frontján harcoltak annak végéig, az idő múlásával elsősorban kiképzési szerepet játszottak. E konfliktus során Bulgária és Törökország légiközlekedésében is szolgáltak, majd 1918 után áthelyezték őket pl. Finnország, Jugoszlávia és Románia. Az ilyen típusú gépek egy részét (kb. 20-30 darabot) 1918-ban a lengyel hadsereg birtokba vett, majd a lengyel hatóságok megvásárolták, és az 1919-1921-es lengyel-bolsevik háborúban használtak.