Az Albion AM-463 egy brit univerzális teherautó a két világháború közötti időszakból és a második világháborúból. Ennek a járműnek az első példányai az 1930-as évek közepén jelentek meg, a sorozatgyártás pedig 1935-ben kezdődött. Ennek eredményeként körülbelül 1900 ilyen típusú jármű készült. A járművet egyetlen 4,4 literes EN213 vagy 3,9 literes EN217 motor hajtotta.
Az Albion AM-463-at a RAF által bejelentett új, többcélú teherautó iránti igényre válaszul fejlesztették ki, amely széles körben értelmezhető a légi bázisokon és a terepi repülőtereken. A jármű gyártási költségei viszonylag alacsonyak voltak, jól teljesített kövezett és füves felületeken, és viszonylag könnyen használható volt. Az autót számos karosszériaváltozatban használták – például mentőautóként, klasszikus teherautóként vagy tartálykocsiként. Sok Albion AM-463 gépkocsit Franciaországba szállítottak 1939-1940-ben, ahol 1940 nyarán súlyos veszteségeket szenvedtek el a francia hadjárat során. Azok az autók azonban, amelyek az országban maradtak, jelentős szerepet játszottak abban az évben a brit csatában.
A Hawker Hurricane egy brit egyhajtóműves egyhajtóműves vadászrepülőgép fémszerkezettel, vászon elemekkel a második világháborúból. A második világháború során minden fronton fellépő Hawker Hurricane vadászrepülőként és támadórepülőként is kiérdemelte a kor egyik legjobb és legelterjedtebb repülőgépe nevét. A gép történetének legjelentősebb kártyája azonban kétségtelenül az volt, hogy hozzájárult a britek győzelméhez a brit csatában 1940-ben. A Sydney Camm által a védelmi minisztérium felkérésére épített repülőgépnek a brit légiflotta fő haderejévé kellett volna válnia. Először 1935. november 6-án szállt fel egy Rolls-Royce Merlin Mk.II motorral hajtott repülőgép prototípusa Georg Bulman vezetésével. A tesztek kiválóak voltak, és gyorsan elhatározták, hogy 600 gépet rendelnek, amelyek közül az első 1937 decemberében állt szolgálatba a RAF 111. századánál. Amikor 1939. szeptember 3-án Nagy-Britannia hadat üzent a náci Németországnak, a RAF-nak 19 harcra kész hurrikánszázada volt, amelyek franciaországi és norvégiai hadműveletekkel kezdték katonai pályafutásukat. A háború során ennek a nagyon sikeres repülőgépnek több változata is készült. Az első sorozatgyártású változat az Mk.I volt Merlin III motorral. 1940-től az új Merlin XX motorral szerelt, 1280 LE teljesítményű Mk.II változatokat kezdték szállítani az egységekhez. Ez a verzió, mint a Hurricane első változata, elsősorban roham- és harctéri támogató feladatokat látott el. Legjobb változata a Hurricane Mk.IID volt, amelyet min. az észak-afrikai hadjáratban 1942-ben. A harmadik változat a Hurricane Mk.IV az új Merlin 24/27 motorral, 1620 LE-vel. 1944-ig bombákkal, irányítatlan rakétákkal és Vickers S ágyúkkal felfegyverzett rohamgépként szolgált. Készült egy tengeri változat (Sea Hurricane) is, amely repülőgép-hordozókon és speciálisan erre a célra kialakított kereskedelmi hajókon (Sea Hurricane Mk.IA) szolgált. Műszaki adatok (Mk.IIC változat): hossz: 9,84 m, szárnyfesztávolság: 12,19 m, magasság: 4 m, maximális sebesség: 547 km/h, emelkedési sebesség: 14,1 m/s, maximális hatótáv: 965 km, maximális mennyezet: 10 970 m Fegyverzet: fix - 4 db 20mm-es Hispano Mk.II ágyú, heveder - 460 kg bombáig.
A Bedford MWD (15-cwt) egy brit katonai teherautó volt a második világháborúból és a korai háború utáni időszakból. Ennek a járműnek az első prototípus példányai 1937-ben készültek, a sorozatgyártás pedig 1939-ben kezdődött. Ennek során körülbelül 200 000 ilyen típusú teherautó készült. A járművet egyetlen 72 lóerős Bedford 6 hengeres motor hajtotta.
A Bedford MWD autó tervezése a polgári Bedford 2 tonnás teherautóra épült, megerősített alvázzal és egyéb kisebb módosításokkal, amelyek lehetővé tették az autó katonai használatát. Az autó egy könnyű teherautó volt, amely akár 750 kilogramm rakományt is képes szállítani, és egy 2 kilós páncéltörő fegyvert húzott. Előnyei kétségtelenül az alacsony gyártási költségek, a viszonylag egyszerű kezelés és az alacsony üzemeltetési költségek voltak. A brit fegyveres erőkben elsősorban katonák és kisebb rakományok szállítására használták. Az ilyen típusú autókat széles körben használták a második világháború számos hadjáratában, például Észak-Afrikában (1940-1943) vagy Normandiában 1944-ben. A Bedford MWD az 1950-es évek végéig a brit hadsereg szolgálatában maradt.
A RAF (teljes angol nevén: Royal Air Force) a brit légierő, amely 1918 áprilisában kezdte ezt a nevet viselni. Korábban Royal Flying Corps néven volt ismert. 1918 áprilisától ők is önálló légierővé váltak, nem a hadsereg vagy a haditengerészet parancsnoksága alatt. Érdemes hozzátenni, hogy a Nagy Háború végén a RAF-nak kb. 4000 embere volt. pilóták és mintegy 115 ezer. földi személyzet emberei. A két világháború közötti időszakban számuk jelentősen lecsökkent, és még a helyi fegyveres konfliktusokban is viszonylag csekély volt a részvételük. A közelgő háborúval szemben azonban 1936-ban a RAF-ot átszervezték, három parancsnokságot különítve el benne: Partvédelmi (ang. Tengerparti Parancsnokság) , vadászat Fighter Parancsnokság ) és a Bomber Command. Kidolgozták a Chain Home nevű radarhálózat kiépítését is, amely felbecsülhetetlen értékű szolgáltatásokat nyújtott az 1940-es brit csata idején. A második világháború során a RAF állománya folyamatosan nőtt, és 1944-ben érte el csúcsát, több mint 1,1 millió főt! Természetesen nagy részük megfelelő képzettségű hadköteles volt. Változott a RAF szervezeti felépítése is – erre példa a felosztás 1943 végén a nagy-britanniai légvédelmi vadászparancsnokság (a Brit-szigetek védelmének szentelt erők) és 2 Taktikai légierő (a szárazföldi erők támogatására szánt erők).