A HMS Invincible egy brit csatacirkáló volt a 20. század elejétől és az első világháborútól. Ennek az egységnek a gerincét 1906 áprilisában fektették le, a kilövésre 1907 áprilisában, a Királyi Haditengerészetnél történő szolgálatba lépésre pedig 1909-ben került sor. A hajó teljes hossza a vízre bocsátáskor 173 méter, teljes szélessége körülbelül 24 méter, merülése pedig 9,1 méter. Ezzel szemben a teljes vízkiszorítás elérte a 20 800 tonnát, a maximális sebesség pedig 25-26 csomót. A fedélzeti fegyverzet a kilövéskor a következőkből állt: 8 db 305 mm-es BL Mark X ágyú, 16 db 102 mm-es QF Mark III ágyú és 5 db 450 mm-es torpedócső.
A HMS Invincible valójában egy teljesen új hajóosztály - a csatahajó - első képviselője volt a világon. Ezt az osztályt erős fegyverzet jellemezte, amely ugyanolyan jó volt, mint az akkori csatahajók fő fegyverzete, ugyanakkor ugyanolyan sebességű (vagy jobb!), mint az akkori cirkálóké. Természetesen ezt sokkal gyengébb páncélzat használatával érték el, mint a csatahajókon. A tervezők azonban mindenekelőtt gyorsnak szánták a lineáris cirkálókat, köztük természetesen a HMS Invincible-t is. A szkeptikusok azonban "papírkoponyás dinoszauruszoknak" nevezték őket. A HMS Invincible aktívan részt vett a haditengerészeti hadműveletekben az I. világháború alatt, többek között az 1914 augusztusában lezajlott heligolandi csatában, valamint a falklandi csatában ugyanazon év decemberében. A legénység és maga a hajó szerencsétlenségére 1916-ban a jütlandi csatába is bekerült, ahol a német vonalcirkálók ellen harcolt. A csata során (pontosabban 1916. május 31-én) elsüllyesztették a HMS Invincible-t, és csak hat tengerészt mentettek ki az 1032-es legénységből...