A kelták az indoeurópai népek csoportja, szülőhelye valószínűleg a mai Dél-Németország és Csehország, valamint Közép-Nyugat-Franciaország területe volt. A kelták legnagyobb terjeszkedése elérte az ún a La Tene-korszak, melynek kezdete Kr.e. 450-400 körül, vége pedig ie 150-100. Ebben az időszakban a kelták meghódították egész mai Franciaországot, a Brit-szigeteket, Spanyolország nagy részét, de eljutottak a Balkánra, sőt Kis-Ázsiára is! Érdemes hozzátenni, hogy a kelták kimagasló kultúrát alakítottak ki, kiterjedt vallási rendszerrel, kiterjedt védekező településekkel (oppida), amelyek területe esetenként több száz hektárt is kiterített, de emellett magasan fejlett vasfeldolgozással is. Ez természetesen hatással volt a kelta hadseregre. A kelták által bevetett hadseregeket mennyiségileg a gyalogság uralta, de főleg terjeszkedésük kezdetén valószínűleg a harci szekerek is jelentős szerepet játszottak. Feltételezik, hogy a Krisztus előtti 3. századra a lovasság nagyrészt kitelepítette őket a kontinentális Európában, de a Brit-szigeteken túlélték őket. Érdemes hozzátenni, hogy Julius Caesar (írása a Kr. e. I. században) említi műveiben a kelták harci szekerek használatát. A korabeli (Kr. e. I. század) kelta szekér nagyon könnyű és kicsi jármű volt, két küllős kerékkel, és két lóval is fel volt szerelve. Leggyakrabban a harci harcok kezdetén a kelták használták a szekereket, a bennük harcoló harcosok pedig főleg gerelyeket használtak, amelyeket az ellenfélnek dobtak. Az ilyen kezdeti "röplabda” után visszatértek harcostársaikhoz, és valószínűleg később gyalog harcoltak. A szekereket a kelta parancsnokok és főnökök szállítójárműként is használták, státuszuk külső jeleként.