Az első világháborúban elszenvedett vereség ellenére a német tisztikar a két világháború közötti időszakban még mindig egy támadó hadműveletben látta a győzelem fő eszközét a jövőbeni háborúban. Így más élményt merített a Nagy Háborúból, mint francia társa. Az 1914-1918-as tapasztalatok alapján, beleértve a Stosstruppen csapatok által alkalmazott beszivárgási taktikát, de a repülés és a páncélos fegyverek intenzív fejlődését is észrevéve, a német tisztikar egy része (pl. Heinz Guderian tábornok) elméleti feltevéseket dolgozott ki az ún. -hívott villámháború (németül: Blitzkrieg), vagyis az ellenség leverésére való törekvés a lehető legrövidebb időn belül, az erők és erőforrások maximális intenzitásával végrehajtott, határozott támadó hadművelettel. A német tiszti testület is e támadó háborús doktrína szerint készült a harmincas években és a világháború idején. Azt is érdemes hozzátenni, hogy szinte minden szintű német tisztek a második világháború során az ún. parancs feladatonként (ger. Auftragstaktik), azaz felvázolták beosztottjaiknak az elérendő feladatot és a rendelkezésükre álló erőket, míg a feladat végrehajtása teljes mértékben rajtuk múlott. Egy ilyen, nagyon jól és egységesen képzett tisztekre épülő parancsnoki modell oda vezetett, hogy a német hadsereg rendkívül rugalmas volt a hadműveletekben, és gyorsabban tudott reagálni a különböző szinteken, mint ellenfelei (pl. a francia hadsereg az 1940-es hadjáratban). vagy az 1941-es szovjet hadsereg). Ez a rendszer sikeresnek bizonyult (főleg alacsonyabb szinteken) a második világháború során. Azt is érdemes hozzátenni, hogy a második világháborúból számos kiváló parancsnok szolgált a német tisztikarban, köztük Erich von Manstein, Heinz Guderian, Erwin Rommel és Walter Model.
Afrika Korps (teljes német név: Deutsches Afrikakorps, rövidítve DAK) a köznyelvben az 1941-1943-ban Észak-Afrikában harcoló német szárazföldi egységek gyűjtőneve. Az Afrika Korps 1941 februárjában alakult meg, az olasz hadsereg fájdalmas vereségei következtében az afrikai britekkel vívott harcok során 1940/1941 fordulóján. Fő feladata az volt, hogy az olasz szövetséges segítségére jöjjön és megállítsa a brit csapatok előrenyomulását Líbiában. Az egység parancsnoka Erwin Rommel tábornok, majd tábornagy volt. A DAK kezdetben csak az 5. könnyű hadosztályból állt (később 21. páncéloshadosztálygá alakult), 1941 májusában csatlakozott hozzá a 15. páncéloshadosztály, 1941 végén pedig a 90. könnyű hadosztály. Hozzá kell tenni, hogy már 1941 közepén megalakult a Panzergruppe Afrika Erwin Rommel élén, amelyhez csatlakozott az Afrika Korps. A védekezési feladatok ellenére a DAK (vagy tágabban a Panzergruppe Afrika) a partraszállás után nagyon gyorsan - parancsnokának kezdeményezésére - szigorúan támadó hadműveletekbe kezdett, és 1941-1942-ben sorozatos vereséget mért a britekre a sivatagban. Parancsnokát azonban ekkor kapta a Sivatagi Róka beceneve. Ugyanakkor a DAK-ot kezdettől fogva ellátási problémák zavarták, amelyek negatívan befolyásolták a támadó akciók végrehajtási képességét. Jelentős vereséget szenvedett a második El Alamein-i csatában (1942. október-november), aminek következtében a DAK egészen Tunéziáig vonult vissza, amelyben 1943 májusáig harcolt.