Hat 8298 HUNS

A hunok nomád nép, amelynek első említése az európai forrásokban valószínűleg a Kr.u. 2. század második felében jelenik meg, és akkori lakóhelyük - nagyjából - a mai Dél-Oroszország és Kelet-Ukrajna területe. 370 körül a hunok portyázni kezdtek nyugat felé, kezdetben a germán törzsek, majd később a Római Birodalom ellen is, de 400 körül nem játszottak fontosabb, és még kevésbé meghatározó politikai szerepet. A nép csak akkor érte el történelmi jelentőségének csúcspontját, amikor Attila (néha istencsapásnak is nevezték) a hunok uralkodójává 445 körül. A hun állam (jobb esetben - az államiság jegyeit viselő szervezet) feltételezett köre a Balkán nagy részét, a mai Ausztria egy részét és Ukrajna nagy részét lefedte. Attila a nyugat-római állam fontos politikai partnerének is bizonyult, és az akkori hun portyák nyugaton sújtották az összeomlásban lévő Római Birodalmat. Érdemes azonban hozzátenni, hogy 451-ben a hunok vereséget szenvedtek a mai Franciaország területén vívott katalán mezei csatában, és politikai szerepük gyorsan összeomlott. A hun seregek többnyire lovasok voltak, maguk a hunok pedig nagy lovasként voltak híresek. A hunok által lovagolt lovakat a menetelés nehézségeivel szembeni nagy kitartás jellemezte, és nem voltak érzékenyek a klímaváltozásra. Feltételezhető, hogy a 4., részben az 5. században hadiművészetük elsősorban a mobilitáson és a hajítófegyverek (főleg az íj) használatán alapult. Feltételezhető, bár ez csak hipotézis, hogy a gyalogság szerepe a hunok hadseregében idővel megnőtt.