A Kilos szovjet, majd főleg orosz dízel-elektromos (SS) vadásztengeralattjárók voltak, amelyek gyártása 1982-ben kezdődött. Egységek épültek Leningrád (a mai Szentpétervár), Gorkij (a mai Nyizsnyij Novgorod) és Komszomolszk-on-Amur városokban. Becslések szerint ebből az osztályból összesen mintegy 60-65 darab készült. A Kilo osztályú hajó 72,6 m hosszú, 9,9 m széles, vízkiszorítása 3200 tonna. A maximális víz alatti sebesség körülbelül 16 csomó. Az ebbe az osztályba tartozó egységek fő fegyverzete 6 íj 533 mm-es torpedócső.
A Kilo-osztályú hajók (877-es projekt) a Whiskey-osztályú egységeket, azaz a közepes hatótávolságú hajókat hivatottak helyettesíteni, saját bázisaiktól viszonylag közeli távolságban üzemelni. Elődeikhez képest az új szovjet tengeralattjáróknak teljesen más volt a hajóteste, ami sokkal jobb hidrodinamikai tulajdonságokat biztosított. Ezenkívül jobb a meghajtóegység hangszigetelése, és általában sokkal csendesebbek. Sokkal tökéletesebb újratöltő rendszerrel is rendelkeznek, ami sokkal gyorsabban működik, torpedócsövekkel. Általában a Kilo-osztályú hajók sikeres hajók, hasonló potenciállal, mint az akkori nyugati egységeké. A Kilo osztályt (877-es projekt) az orosz haditengerészet igényeinek megfelelően korszerűsítették (636-os projekt), és magasabb, akár 19 watt víz alatti sebességgel, csökkentett zajszinttel és továbbfejlesztett elektronikával rendelkezik. Kilo típusú egységeket a Szovjetunió/Orosz Föderáció, a KNK, Algéria, India, Irán, Románia, Vietnam és Lengyelország flottái üzemeltettek vagy üzemeltetnek. Haditengerészetünkben egy ilyen osztályú hajót ORP Orzeł néven használnak.