A Martin B-26 Marauder egy közepes méretű amerikai kétmotoros bombázó, teljesen fém magas szárnyszerkezettel. A prototípus első próbarepülésére 1940-ben került sor, a sorozatgyártás pedig 1941-ben kezdődött. Az első gyártási tételek számos "gyermekkori betegsége” miatt, amelyek számos katasztrófához vezettek, a gép "Az Özvegymester” becenevet kapta. Ez a vélemény beárnyékolta a későbbi változatok B-26 Marauderrel repülő legénység igen csekély harci veszteségeit. Kétségtelen azonban, hogy ezt a gépet nagyon nehéz volt irányítani, és nagy tudást igényelt a pilótáktól. A B-26-os bombázó több változatban is készült, amelyek közül a legfontosabbak: A, B, F és G. Az F és G változatok voltak a legkevésbé vészhelyzetben. Sokkal jobb teljesítményt nyújtottak, mint a B-25-ös bombázók. Martin B-26 elsősorban a European Theatre of Warfare-ban harcolt (Földközi-tenger és Északnyugat-Európa). Ebből a repülőgépből összesen több mint 5000 darabot gyártottak. Műszaki adatok (G változat): Maximális sebesség: 451 km/h, praktikus mennyezet 6040 m, működési hatótáv: 1850 km, fegyverzet: fix - 5 db 12,7 mm-es kaliberű géppuska, szerelve - 2400 kg-ig.A Lockheed P-38 Lightning egy amerikai, kétmotoros, többcélú, nagy hatótávolságú vadászrepülőgép, kétrudas szerkezettel, háromkerekű futóművel és teljes fémszerkezettel. A második világháború egyik legfontosabb amerikai harcosa. Már az XP-38 első prototípusának levegőbe vételekor 1939-ben egyértelmű volt, hogy a vadászrepülés jövője ehhez a géphez tartozik. Abban az időben, amikor az 500 km/h feletti maximális sebességet igazán nagyszerű eredménynek tartották, a P-38-cal elért csaknem 650 km/h mindenki számára igazi sokk volt. A második világháború korai szakaszában a Lightning különféle gyermekkori betegségekben szenvedett, de az idő múlásával minden probléma fokozatosan megoldódott, és a repülőgép későbbi változatai egyre halálosabbá váltak ellenfelei számára, miközben elnyerték azt a tulajdonságot, hogy a P-re bízták. 38 különböző, konkrét feladatokkal: a bombázókíséretektől a fényképes felderítésen át az önálló bombázásig. A feladatok sokasága miatt a P-38-at legalább egy tucat változatban gyártották. Az első P-38-ast és P-38D-t nem harcban használták, hanem egyfajta "fejlesztő platform" volt. A P-38E az első sorozatgyártású vadászrepülőgépnek bizonyult. A P-38F változata nagyon hasonlított rá, csak annyiban, hogy sokkal erősebb motorokat kapott turbófeltöltővel. 1943-ban megszületett a P-38J változat, amelyet többek között továbbfejlesztettek a turbófeltöltős kormányrendszer, a motorhűtés, a törzs orrprofilja változott, mindez jelentősen befolyásolta a gép teljesítményét. Az egyik utolsó vadászbombázó változat a P-38L változat volt, erőteljes Allison V-1710-111 / 113 motorokkal, 1620 LE maximális teljesítménnyel. Voltak felderítő változatok is (F4 és F5). Műszaki adatok: hossz: 11,53 m, szárnyfesztávolság: 15,85 m, magasság: 3,91 m, maximális sebesség: 712 km/h, emelkedési sebesség: 24,1 m/s, maximális hatótáv: 2100 km, praktikus mennyezet: 13 000 m, fegyverzet: Fix - 4 db M2 12,7 mm-es géppuska, 1 db 20 mm-es Hispano ágyú, heveder - 1800 kg hasznos teherig.
Hiba a leírásban? Jelezd számunkra
...