Az R-77 (NATO kód: AA-12 Adder) egy modern orosz közepes hatótávolságú levegő-levegő rakéta. Ennek a fegyvernek az első prototípusait 1982-ben hozták létre, a sorozatgyártást 1984-ben kezdték el, de a rakéta nagyobb léptékben csak 1994-ben állt szolgálatba. A lövedék hossza 360 cm, átmérője 20 centiméter. A maximális hatótávolság 100 kilométer, a robbanófej súlya pedig akár 22 kilogramm is lehet. A maximális sebesség 4 Ma. Az R-77 rakétát a wympiełi üzemben fejlesztették ki, egyfajta válaszként az amerikai AIM-120 AMRAAM rakétára, ezért a nyugati országokban néha "AMRAAM"-nek is nevezik. Megkülönböztető jellemzője a rakéta hátulján elhelyezett, rácsos szerkezetű atipikus kormányok. Kétségtelen, hogy az R-77 egy nagyon hatékony rakéta, amely megegyezik nyugati társai teljesítményével és pontosságával. A gyártás során ennek a rakétának számos sorozat- és prototípus változata készült, köztük: R-77T (infravörös irányított rakéta), R-77-1 (javított aerodinamikával rendelkező változat), K-77-M (a rakéta számára készült változat). Szu-57 gép) . A rakétát olyan repülőgépek szállíthatják, mint: Szu-34, Szu-35, Szu-37 vagy MiG-31.
Az AA-11 Archer (más néven: R-73) egy levegő-levegő irányított rakéta a szovjet, és ma már az orosz, hidegháborús és modern időkben. A rakéta 1984-1985 között lépett be a vonalba. Hossza 290 cm, átmérője 17 centiméter. A tüzelésre kész lövedék tömege körülbelül 105 kg, míg a robbanófej tömege 7,4 kg. A lövés effektív hatótávja azonban változattól függően akár 30-40 kilométer is lehet.
Az AA-11 Archer rakéta fejlesztési munkálatai 1973-ban kezdődtek azzal a céllal, hogy új, rövid hatótávolságú levegő-levegő rakétát fejlesszenek ki az AA-8 Aphid rakéták helyére. Az AA-11 Archer elődjéhez képest lényegesen nagyobb méretű volt, de sokkal nagyobb tömegű robbanófejet is képes volt szállítani, és jelentősen javított a hatásos lövési hatótávolsága is. A gázdinamikus kormányzás alkalmazása miatt rendkívül manőverező képességű rakétának számít, valószínűleg meghaladja ezen a gépen a korábbi verziók AIM-9 Sidewinder rakétáját. Csakúgy, mint az AA-8, ez is egy teljesen irányító rakéta volt, amelyet "tűz és felejts" néven emlegettek. Az AA-11 Archer rakéta különféle változatai használhatók olyan gépeken, mint: MiG-21, MiG-29, Szu-27, Szu-35, de akár Mi-24 vagy Ka-50 is.
Az AA-10 Alamo (más nevek: R-27 Wympieł) egy levegő-levegő irányított rakéta a szovjet és ma az orosz, hidegháborús és modern időkben. A rakéta 1983-ban lépett be a vonalba. A lövedék hossza 408 cm, átmérője 23 centiméter. A tüzelésre kész lövedék tömege kb.253 kg, míg a robbanófej tömege 39 kg. A lövés effektív hatótávja azonban változatonként változik, és 80 km-től (R-27T verzió) kb. 170 km-ig (R-27EM verzió) terjed.
A bemutatott rakéta fejlesztési munkálatai 1972-ben kezdődtek, és ezek során törekedtek egy olyan levegő-levegő rakéta létrehozására, amely közepes és nagy távolságú célpontok megsemmisítésére, valamint a lehető legnagyobb maximális sebesség elérésére szolgál. Egy nem hagyományos golyós aerodinamikai rendszert is alkalmaztak. A gyártás során az R-27 rakétának több változatát fejlesztették ki. Az első az R-27R rakéta volt, vagyis az alapváltozat félaktív radarirányító rendszerrel, akár 80 km-es hatótávolsággal (a NATO kódban: Alamo-A). Ezzel egyidőben elkészült a termikusan vezérelt változat, az R-27T (NATO kódban: Alamo-B) néven. Az R-27P-nek is volt egy változata, egy passzív irányító robbanófejjel ellátott rakéta (NATO kód: Alamo-D). Az AA-10 Alamo rakéta különféle változatai használhatók olyan gépeken, mint a MiG-29 vagy a Szu-27.
Az ICM termékekre élethosszig tartó garancia és közvetlen gyártói szolgáltatás vonatkozik.
Még akkor is kérhet újat, ha saját maga rongálja meg az árut!
Csak töltse ki az alábbi címen elérhető űrlapot:
https://icm.com.ua/contacts/