Az I-es típusú tengeralattjárók német tengeralattjárók voltak, amelyek 1936-ban indultak. Az ilyen típusú egységek hossza 72,5 m, szélessége 6,2 m, vízkiszorítása 980 tonna volt. Az I-es típusú U-csónakok maximális sebessége a felszínen 20 csomó, a víz alatti maximális sebessége pedig 9 csomó volt. A fő fegyverzet 6 533 mm-es torpedócső volt: 4 az orrban és 2 a tatban, a hajó fedélzetén összesen 14 torpedót vagy 28 aknát szállítottak. A másodlagos fegyverzet 1 db 105 mm-es löveg és 1 db 20 mm-es légelhárító ágyú. Összesen csak 3 ilyen típusú hajót építettek.
Az I-es típusú tengeralattjárókat Adolf Hitler hatalomra kerülése után óceánjáró tengeralattjárók létrehozására tett kísérletként hozták létre a német haditengerészet számára, amelyre az 1919-es versailles-i békeszerződés által elrendelt korlátozások miatt nem kerülhetett sor. Ennek az osztálynak az első egységét holland hajógyárak építették, de egy, az országban működő német cég irányítása alatt állt. A spanyol haditengerészetben kellett volna szolgálnia, de végül a török flottába került "Gur" néven. A másik két ilyen típusú hajó (U-25 és U-26) a Harmadik Birodalomban, a Brémai Hajógyárban épült, de sok hátránya volt: instabilok voltak, merülés közben gondok voltak a manőverezéssel, és nagyon lassan merültek alá. Mindkét hajót, a második világháború korai szakaszában csekély sikerrel, 1940-ben elveszítette a Kriegsmarine.