A Rheinbote (másik elnevezése: V4) egy német rövid hatótávolságú ballisztikus rakéta prototípusa volt a második világháborúból. A Rheinbote négyfokozatú, 160-220 km hatótávolságú rakéta volt, amely akár 40 kilogramm tömegű, erősen robbanó robbanófejet is képes szállítani.
A Rheinbote első munkája 1943-ban kezdődött a Rheinmetall-Borsig cégnél. Céljuk egy viszonylag olcsón előállítható és mindenekelőtt könnyen szállítható ballisztikus rakéta létrehozása volt, amely képes lenne pótolni a német fegyveres erők ágyútüzérségének hiányosságait. Végül egy viszonylag hosszú (11,4 m magas) és áramvonalas rakétát hoztak létre, amely a repülés utolsó fázisában 6800 km/h-ra tudott felgyorsulni. Valószínűleg 1944 novemberében került sor az ilyen típusú rakéták első harci használatára, amikor a szövetségesek által már megszállt antwerpeni kikötő lőtt rájuk. A háború alatt - nagy valószínűséggel - körülbelül 220 ilyen típusú rakétát lehetett gyártani, amelyek közül legalább 200-at harci célokra használtak, főleg a nyugati fronton.
A Rheintochter (a Renu német lánya) német, kísérleti, föld-levegő irányított rakéta volt a második világháborúban. A Rheintochter egy kétlépcsős rakéta volt, 16 000 méteres hatótávolsággal, és akár 22-24 kilogramm tömegű robbanófejet is képes szállítani.
A Rheintochter első munkálatai 1941-ben kezdődtek a Rheinmetall-Borsig cégnél, de a rakéta első példányai csak 1943 őszén készültek el. A Rheintochternek a légelhárító egységek felszerelését kellett képeznie, és - 1943-tól - a szövetséges bombaexpedíciók ellen harcolnia Németország felett. A rakétának a lehető leghatékonyabbnak kellett lennie, ami rádióhullámú irányítást jelentett. A Rheintochter rakétának összesen három változatát hozták létre. Az első, az R1 jelzésű, nem érte el a hangsebességet, és valójában elsősorban a kormányrendszerrel és a lövedék általános aerodinamikai feltételezéseivel kapcsolatos kísérletekhez használták. Az R1-es változathoz nagyon hasonlított az R2-es változat, amely azonban nagyon sikertelennek bizonyult, és 1944-ben elhagyták. A végső változat a Rheintochter R3 rakéta volt, amelyben a meghajtórendszert és a robbanófej elhelyezkedését megváltoztatták. Ez jelentős teljesítményjavulást eredményezett, de a tápegység rendkívül vészhelyzetnek bizonyult, ami lehetetlenné tette a rendszer bevezetését a sorba. Végül a Rheintochter programot 1945 februárjában törölték. Valószínűleg körülbelül 50 ilyen típusú rakétát készítettek, amelyeket csak tesztekre és kísérletekre használtak.