Karabin M16 powstał w biurze projektowym kalifornijskiej firmy Armalite. Opracowano go według założeń taktyczno-technicznych dla nowego karabinu, wydanych przez amerykański Komitet Piechoty (Infantry Board), który miałby zast±pić wysłużone i przestarzałe karabiny M14. Głównym konstruktorem broni był Eugenie Stoner, który now± konstrukcję oparł o swoje wcze¶niejsze dzieło, karabin AR-10. Główn± zmian± było zastosowanie innego kalibru, który z 7,62mm zmniejszono do 5,56mm. Zastosowany nabój od pocz±tku budził w±tpliwo¶ci, dzi¶ niemal powszechnie uważa się, że nie był on trafny, a nowy wówczas karabin powinien strzelać nabojami kalibru 6,6mm. Po przeprowadzeniu modernizacji broni, wskutek czego powstała wersja M16a2, zmieniono, między innymi, skok gwintu w lufie, co pozwoliło na wykorzystywanie belgijskiego naboju kalibru 5,56 mm, zdecydowanie lepszego balistycznie od wcze¶niej używanego naboju tego samego kalibru produkcji USA. Pierwsze dziesięć egzemplarzy trafiło do prób 31 marca 1958 roku. Próby poligonowe, prowadzone w dwóch o¶rodkach (Aberdeen Proving Ground - warunki normalne; Fort Greely - warunki arktyczne) okazały się pomy¶lne, wobec czego Komitet zalecił wprowadzenie karabinu M16 do uzbrojenia wojsk armii USA. Po wprowadzeniu koniecznych poprawek w styczniu 1959 roku, w firmie Colt Patent Firearms Company, która nabyła prawa licencyjne od Armalite, rozpoczęto produkcję seryjn±. Dostawy dla wojska rozpoczęto w 1961 roku. Pocz±tkowo armia otrzymała 85000 sztuk, natomiast US Air Force 8500. W tym samym czasie zmieniono oznaczenie firmowe z AR-15 na M16. W roku 1967 prawa patentowe od firmy Colt odkupił rz±d amerykański. Wersję M16a2 wprowadzono do uzbrojenia w roku 1984. Karabin działa na zasadzie wykorzystania energii gazów prochowych, odprowadzanych z przewodu lufy. Gazy odprowadzane s± bezpo¶rednio do suwadła za pomoc± cienkiej rurki. Ryglowanie jest wykonywane za pomoc± zamka obrotowego, którego rygle wchodz± w gniazdo oporowe komory ryglowej, nakręconej na lufę broni. Do zasilania wykorzystywane s± wymienne magazynki pudełkowe, o pojemno¶ci 20 lub 30 nabojów, rozmieszczonych dwurzędowo. Wyci±g łusek i ich wyrzutnik znajduj± się w zamku. Mechanizm uderzeniowy kurkowy, z kurkiem zakrytym. Mechanizm spustowy umożliwia prowadzenie ognia pojedynczego i seryjnego. Celownik przeziernikowy, dwunastawowy: 0-300 m i 300-500 m. Na lufie broni można zamontować bagnet-nóż M7 lub urz±dzenie do strzelania ¶lep± amunicj±. Pod luf± można podwiesić granatnik podwieszany "M203". Kaliber: 5.56mm. Odległo¶ć strzału maksymalnego:3,600 metrów. Maksymalny zasięg skuteczny:cel powierzchniowy: 800 metrów; cel punktowy: 550 metrów. Prędko¶ć wylotowa pocisku: 853 metry na sekundę. Szybkostrzelno¶ć teoretyczna: 800 pocisków na minutę. Pojemno¶ć magazynka: 20 i 30 nabojów.
Az M16 puska a kaliforniai Armalite cég tervezőirodájában készült. Az Amerikai Gyalogsági Testület által kiadott új puskára vonatkozó taktikai és technikai feltételezések szerint fejlesztették ki, amely az elhasználódott és elavult M14-es puskákat cserélte ki. A fegyver fő tervezője Eugenie Stoner volt, aki korábbi munkájára, az AR-10 puskára alapozta az új dizájnt. A fő változás egy másik kaliber alkalmazása volt, amely 7,62 mm-ről 5,56 mm-re csökkent. A használt töltény kezdettől fogva kétségeket ébresztett, ma már szinte általánosan elterjedt az a vélemény, hogy nem volt pontos, és az akkori új puskának 6,6 mm-es töltényeket kellett volna lőnie. A fegyver modernizálása után, melynek eredményeként megszületett az M16A2 változat, a csőben a menet menetemelkedése megváltozott, ami lehetővé tette a belga 5,56 mm-es töltény használatát, ballisztikailag sokkal jobb, mint a korábban használt töltény. azonos kaliberű, az USA-ban gyártott. Az első tíz példányt 1958. március 31-én tesztelték. A két helyszínen (Aberdeen Proving Ground - normál körülmények; Fort Greely - sarkvidéki viszonyok) végzett tereppróbák sikeresnek bizonyultak, ezért a Bizottság az M16-os puska bevezetését javasolta az amerikai hadsereg fegyverzetébe. A szükséges korrekciók elvégzése után 1959 januárjában a Colt Patent Firearms Company, amely megszerezte a licencjogokat az Armalite-tól, megkezdte a sorozatgyártást. A hadseregnek való szállítás 1961-ben kezdődött. Kezdetben a hadsereg 85 000 egységet kapott, míg az amerikai légierő 8 500. Ezzel egy időben a cég megnevezése AR-15-ről M16-ra változott. 1967-ben az Egyesült Államok kormánya megvásárolta a szabadalmi jogokat a Colttól. Az M16A2 változat 1984-ben került szolgálatba. A puska a csőcsőből kibocsátott lőporgázok energiáját használja fel. A gázokat vékony csővel közvetlenül a csavartartóba vezetik. A reteszelés egy forgózárral történik, melynek csavarjai a fegyver csövére csavarozva a reteszkamra nyomófészkébe lépnek. Az áramellátáshoz 20 vagy 30 patronos, két sorban elhelyezett cserélhető dobozos tárakat használnak. A zárban található a patronkiszívó és a kidobójuk. Kalapács működésű mechanizmus, fedett elzárócsappal. A kioldó mechanizmus lehetővé teszi az egyszeri és sorozatos tüzet. Irányzó, kétállású irányzék: 0-300 m és 300-500 m. A fegyver csövére M7-es bajonett-kés, vagy üres lőszer tüzelésére alkalmas eszköz is felszerelhető. Az "M203" gránátvető a cső alá akasztható. Kaliber: 5,56 mm. Maximális lövéstáv: 3600 méter. Maximális hatásos hatótáv: felszíni cél: 800 méter; célpont: 550 méter. Torkolat sebessége: 853 m/s. Elméleti tűzsebesség: 800 lövés percenként. Tárkapacitás: 20 és 30 kör.
Hiba a leírásban? Jelezd számunkra
...