Yamato was a Japanese battleship laid under the keel in 1937, launched in August 1940, and commissioned in the Imperial Japanese Navy in December 1941. The total length of the ship was 263 meters, width 38.9 meters, and a full displacement of 65,000 tons. The maximum speed of battleship Yamato was around 27-28 knots. The main armament at the time of the launch was 9 460 mm guns in three turrets of three guns each, and the secondary armament was mainly 12 152 mm guns.
Yamato was the first battleship of the type with the same name - ie Yamato. The genesis of this type of battleships dates back to the early 1930s, when the command of the Japanese Navy, hoping for the Washington Treaty to expire soon (from 1922) and preparing for the war in the Pacific, decided to create the most powerful and best battleship in history, which would outclass their counterparts in the US Navy or Royal Navy, and keep its construction completely secret. As a result, when it entered service in 1941, Yamato was the most powerful battleship (the 460 mm cannon had a shot range of 42,000 meters!) And was the best armored ship of this type in the world! So the assumptions of the Imperial Navy were fully realized! Yamato became the flagship of the entire Japanese Navy in 1942. It was from his deck that Isoroku Yamamoto commanded the defeat for Japan at the Battle of Midway (June 1942). Yamato spent the years 1943-1944 in the Japanese mother waters, taking a limited part in the fighting in the Pacific. In June 1944 he took part in the Battle of the Philippine Sea, but his role in it was marginal. He also fought in the Battle of Leyte in October 1944. Yamato's last combat mission was his suicide voyage against the American forces landing in Okinawa (Operation Ten-Go) - after being hit with at least 11 torpedoes and 8 bombs, this largest battleship in history sank on April 7, 1945.
A Hyuga egy japán csatahajó volt, amelyet 1915-ben fektettek a gerinc alá, 1917 januárjában bocsátották vízre, és 1918 áprilisában helyezték hadrendbe a Japán Birodalmi Haditengerészetnél. A hajó 219 méter hosszú, 33,8 méter széles, teljes vízkiszorítása 38 800 tonna volt. A Hyuga csatahajó maximális sebessége 21-23 csomó körül mozgott, fejlesztések után pedig elérte a 25 csomót. A fő fegyverzet a kilövéskor 12 db 356 mm-es löveg volt hat toronyban, egyenként két lövegben, a kiegészítő fegyverzet pedig főként 20 db 140 mm-es lövegből állt.
A Hyuga volt a második és egyben utolsó Ise-osztályú csatahajó. Az I. világháború alatt jelentősebb korszerűsítésen nem esett át, 1926-1928-ban és 1934-1936-ban viszont jelentős átépítésen esett át. Először is jelentősen megerősítették a páncélzatot, hozzáadták a hidroplánok katapultjait és a légvédelmi tüzérséget. Az egész edzőtermet is modernizálták. Ennek ellenére a Hyuga a második világháború kezdetén teljesen különbözött a többi japán vagy amerikai csatahajótól, és meglehetősen elavultnak számított. Ezért amikor Japán 4 repülőgép-hordozót veszített a midwayi csatában, úgy döntöttek, hogy a Huygát hibrid csatahajó-hordozó hajóvá alakítják át. Az újjáépítés 1943 májusától októberéig tartott, de kiderült, hogy teljesen téves ötlet volt! Az újjáépítés után Hyuga a Leyte-i csatában harcolt. 1945 júliusában a kurei bázison súlyosan megsérült az amerikai fedélzeti repülőgépek támadása következtében. A legénység úgy döntött, hogy önelsüllyeszti a hajót. A háború után a Hyugát 1947-ben leselejtezték.
Az Ise egy japán csatahajó volt, amelyet 1915-ben a gerinc alá fektettek, 1916 novemberében bocsátották vízre, és 1917 decemberében helyezték hadrendbe a japán birodalmi haditengerészetnél. A hajó 219 méter hosszú, 33,8 méter széles, teljes vízkiszorítása 38 800 tonna volt. Az Ise csatahajó maximális sebessége 21-23 csomó körül volt. A fő fegyverzet a kilövéskor 12 db 356 mm-es löveg volt hat toronyban, egyenként két lövegben, a kiegészítő fegyverzet pedig főként 16 db 140 mm-es lövegből állt.
Az Ise volt az első csatahajó az azonos nevű típusból, azaz Ise-ből. Az I. világháború alatt nem esett át jelentősebb korszerűsítésnek, míg 1921-1928-ban és 1934-1937-ben jelentős átépítésen esett át. Először is jelentősen megerősítették a páncélzatot, hozzáadták a hidroplánok katapultjait és a légvédelmi tüzérséget. Az egész edzőtermet is modernizálták. 1942 szeptemberétől az Ise egy újabb modernizáción esett át, ami hibridté tette: csatahajó-repülőgép-hordozó. A repülőgépek leszálló fedélzetének kialakítása érdekében két hátsó ágyútornyot leszereltek. Az ötlet azonban teljesen sikertelennek bizonyult, és az Ise csatahajóként elveszett, anélkül, hogy valódi repülőgép-hordozóvá vált volna. A második világháború alatt Ise 1942 májusában az Aleut-szigetek területén harcolt, októberben pedig részt vett a Leyte-i csatában, ahol megsérült. 1945 februárjában ismét megsérült a kurei bázison az amerikai fedélzeti repülőgépek támadása következtében. 1946-ban a hajót leselejtezték.
A Haruna egy japán csatacirkáló volt, amelynek gerincét 1912-ben fektették le, 1913 decemberében bocsátották vízre, és 1915 áprilisában helyezték hadrendbe a Japán Birodalmi Haditengerészetnél. A hajó teljes hossza 222 méter, szélessége 31 méter, teljes vízkiszorítása 36 000 tonna. Harun végsebessége 30-31 csomó körül volt. A főfegyverzet a kilövéskor 8 db 356 mm-es löveg volt négy toronyban, egyenként két lövegben, a másodlagos fegyverzet pedig főként 14 db 152 mm-es lövegből állt.
A Haruna volt a negyedik és egyben utolsó Kongó-osztályú csatahajó. A két háború közötti időszakban a Harunát intenzíven modernizálták, ami a következőkhöz vezetett: a hajó páncélzatának jelentős javulásához, az elülső felépítmény rekonstrukciójához, amely egy japán pagoda alakját öltötte, valamint a teljesítmény növelését és a motor modernizálását. szoba. A Haruna katapultokat is kapott, amelyek lehetővé tették a hidroplánok üzemeltetését. Haruna harci karrierje a második világháborúban azzal kezdődött, hogy részt vett a brit területek indokínai inváziójának támogatásában. A hajó 1942 áprilisában a japán flotta híres Indiai-óceáni rajtaütésén is részt vett, majd később - idén júniusban - a midwayi csatában is részt vett, ahol a sok légitámadás ellenére csak kisebb sérüléseket szenvedett. . Haruna részt vett a Santa Cruz-szigeteki csatában is 1942 októberében. 1944-ben harcolt a Fülöp-tenger melletti csatában 1944 júniusában és a Leyte-i csatában, ugyanazon év októberében. 1945-ben az üzemanyag hiánya miatt a Haruna már nem vett részt harci műveletekben, és az év júliusában súlyosan megsérült, majd elsüllyesztették az amerikai fedélzeti gépek a kurei haditengerészeti bázison. A Haruna csatacirkáló roncsait 1948-ban leselejtezték.