A Hiyo (japánul: Flying Hawk) egy japán könnyű repülőgép-hordozó volt, amelynek gerincét 1939-ben fektették le, 1941 júniusában bocsátották vízre, és 1942 júliusában helyezték hadrendbe a Japán Birodalmi Haditengerészetnél. A hajó 219,3 méter hosszú, 26,7 méter széles, teljes vízkiszorítása 26 950 tonna volt. A Hiyo repülőgép-hordozó maximális sebessége 25 csomó körül volt, fő fegyverzete pedig 53 fedélzeti repülőgép volt.
Eredetileg a Hiyo luxus óceánjáróként épült, Izumo Maru néven az egyik japán hajótársaság számára. A csendes-óceáni háború közelgő kitörésével és a haditengerészet parancsnokságának saját légierejének bővítésére irányuló vágyával azonban a flotta megvásárolta a még befejezetlen Izumo Marut, és repülőgép-hordozóvá építette át. Hasonlóan az iker Junyóhoz. A Hiyo jellegzetessége a jobb oldali viszonylag nagy és magas felépítmény, valamint a hajó főtengelyétől elhajló tölcsér a légierő feltételeinek javítása érdekében. A második világháború alatt Hiyo részt vett a Gudalcanalért vívott csatákban - különösen a Santa Cruz-i csatában -, majd 1943 júniusában az amerikai USS Trigger tengeralattjáró súlyosan megrongálta, ami miatt a Hiyo-n számos javításra volt szükség, ami kizárta sok hétig harcolni. 1944 júniusában részt vett a Fülöp-tengeri csatában, ahol amerikai fedélzeti repülőgépek süllyesztették el.
A Ryuho egy japán könnyű repülőgép-hordozó volt, amelynek gerincét 1933 áprilisában fektették le, ugyanazon év novemberében bocsátották vízre, és 1934 márciusában helyezték üzembe a Japán Birodalmi Haditengerészetnél. A hajó 216 méter hosszú, 19,5 méter széles, teljes vízkiszorítása 16 700 tonna volt. A Ryuho repülőgép-hordozó maximális sebessége 26 csomó volt, fő fegyverzete 31-36 repülőgép volt.
A Ryuho eredetileg a Taigei nevű tengeralattjáró-bázishajóként állt szolgálatba a japán haditengerészetnél, de úgy tervezték, hogy szükség esetén gyorsan repülőgép-hordozóvá alakítsák át. Az ilyen irányú akciókat 1941 decemberében hajtották végre, és 1942 novemberétől a Ryuho repülőgép-hordozóként lépett szolgálatba. Harcban keresztelték meg, még tengeralattjáró bázishajóként, a kínai harcok során 1938-ban. Egy fontosabb csata a második világháborúban, amelyben Ryuho részt vett, az 1944 júniusában lezajlott Fülöp-tengeri csata volt, amely azonban csak csekély sérülésekkel élte túl. 1945 márciusában súlyosan megrongálódott, a háború végéig nem újították fel, 1947-re pedig teljesen leselejtezték.
Az Unryu (japánul: Felhők sárkánya) egy japán repülőgép-hordozó volt, amelynek gerincét 1942-ben fektették le, 1943 szeptemberében bocsátották vízre, és 1944-ben helyezték hadrendbe a Japán Birodalmi Haditengerészetnél. A hajó 226 méter hosszú, 22 méter széles, teljes vízkiszorítása 20 400 tonna volt. Az Unryu repülőgép-hordozó végsebessége 34 csomó körül mozgott, fő fegyverzete pedig 65 fedélzeti repülőgépből állt.
Az Unryu volt az első a 16 tervezett repülőgép-hordozó közül abban a típusban, amelynek az Unryu nevet adta. Valójában ebből az osztályból mindössze három hajó állt szolgálatba. Az Unryu, akárcsak ikeregységei, a módosított Hiryu repülőgép-hordozón alapult. A két hajótípus közötti különbségek csekélyek voltak, és főként a kezdőfedélzet elrendezésével kapcsolatosak. Az Unryu repülőgép-hordozó részvétele a második világháborúban szimbolikus volt, és egyetlen útra korlátozódott 1944 decemberében, amikor is elindult a kurei bázisról, és három romboló kíséretében Manila felé vette az irányt. A Kelet-kínai-tengeren a USS Redfish tengeralattjáró megtorpedózta, és 1944. december 19-én két torpedótalálat következtében elsüllyedt. A hajó egyetlen parancsnoka Kanale Konishi volt, amely a hajójával együtt lezuhant.
Az Aoba egy japán nehézcirkáló volt, amelynek gerincét 1924-ben fektették le, 1926 szeptemberében bocsátották vízre, és 1927 szeptemberében állították hadrendbe a Japán Birodalmi Haditengerészetnél. A hajó 185 m hosszú, 15,8 m széles, teljes vízkiszorítása 10 900 tonna volt. Az Aoba cirkáló maximális sebessége 36 csomó volt. A kilövéskor a főfegyverzet 6 db 203 mm-es löveg volt három ikertornyban, a kiegészítő fegyverzet pedig 4 db 120 mm-es ágyúból és 12 db 610 mm-es torpedócsőből állt.
Az Aoba volt az első ilyen típusú cirkáló, amely ugyanazt a nevet - azaz Aoba - viselte. Az ilyen típusú cirkálók Eredetileg további Furutaka-egységekként tervezték őket, de az építés során a terveket módosították az ikertüzérségi tornyokkal és a hidroplán-műveleti képességekkel. Ez a hajó bizonyos instabilitásához vezetett magas hullámok esetén. Az Aoba cirkálót 1938-1940-ben modernizálták, ami főként egy új tűzvezető rendszer beépítéséből és a légvédelmi fegyverek megerősítéséből állt. Az Aoba cirkáló harci karrierje a második világháborúban 1941 decemberében kezdődött azzal, hogy támogatta a japánok partraszállását Guam szigetén és – valamivel később – Wake szigetén. A cirkáló részt vett a korall-tengeri csatában (1942. május), amelyben súlyosan megsérült. Azonban gyorsan felújították, és 1942 augusztusában megvívta a győztes csatát Savo szigete mellett. 1942 augusztusától októberig védte a Gudalcanal felé hajózó konvojokat – e műveletek során súlyosan megsérült, és visszaküldték Japánba. 1943 októberében, nem sokkal a javítás befejezése után ismét megrongálódott, majd javításra alkalmatlannak nyilvánították. A háború végéig nem vett részt harci műveletekben. Az Aoba cirkálót 1945 júliusában elsüllyesztették az amerikai fedélzeti repülőgépek támadása következtében.