A 3,7 cm-es PaK 36 (Panzerabwehrkanone 36) egy német 37 mm-es páncéltörő löveg. Az 1920-as években fejlesztette ki a Rheinmetall konszern, 1928-ban állt szolgálatba. 1936-ban Pak 35/36 elnevezést kapott. 3,7 cm-es KwK 36 L45 jelöléssel a Pz.Kpfw III Ausf tartályokba szerelték. AG. A német hadseregbe való belépéskor nagyon modern fegyvernek számított. Az évek során azonban minősége és hatékonysága az új harckocsikkal szemben csökkent. A fegyver a szeptemberi hadjárat során gyengének bizonyult, és az 1940-es nyugati "Blitz" során teljesen használhatatlan volt sok szövetséges harckocsival szemben. Emiatt kapta a nem hízelgő "ajtókopogtató" becenevet. A német hadseregben azonban a "Barbarossa" hadműveletig fennmaradt, és a T-34 és a KW-1 ellen harcolt, megmutatva teljes haszontalanságát. 1941-től szisztematikusan felváltotta a Pak 38. Műszaki adatok: hatótáv: 7000 m, kaliber: 37 mm, harci súly: 328 kg, kezdeti sebesség: 762 m/s, tűzsebesség: 13 pörgés/perc.
Az első világháború német tapasztalatai egyértelműen megmutatták a tüzérség nagy szerepét a harctéren, és gyakran a tüzérségnek a gyalogságra gyakorolt döntő befolyását. Ugyanakkor az 1919-es Versailles-i Szerződés korlátai akadályozták az ilyen típusú fegyverek kifejlesztését Németországban az 1920-as években, és különösen a nehéztüzérség bevezetését a soregységekbe. Ez az állapot megváltozott, miután 1933-ban a nácik hatalomra kerültek, amikor megkezdődött a gyakorlatilag féktelen fegyverkezés folyamata. A korábban kifejlesztett fegyvermodellek közül sok széles körben gyártásba került. Ezután (1933 után) számos új típusú fegyvert helyeztek üzembe igazán nagy léptékben, többek között: 10,5 cm leFH 18 ill 15 cm-es SIG 33, azaz a német gyalogság könnyű és nehéz tarackja a második világháború alatt. Érdemes hozzátenni, hogy a német hadsereg nagy jelentőséget tulajdonított a tüzérség (főleg a nehéztüzérség) szerepének a harctéren. Például a második világháború kitörésekor a német gyalogsági hadosztálynak 20 darab 75 mm-es könnyű gyalogsági lövege, 6 darab 150 mm-es nehézágyú, 36 darab 105 mm-es könnyű tarack és 12 darab 150 mm-es nehéz tarack volt raktáron. Érdemes megjegyezni, hogy a német tüzérségi taktika elsősorban a tüzelés pontosságára fektette a hangsúlyt, ami viszont negatívan hatott az akcióba lépés sebességére.