Az 5 cm-es PaK 38 (Panzerabwehrkanone 38) egy német 50 mm-es páncéltörő löveg. A fegyvert a Rheinmetall konszern készítette 1938-ban, és először a francia hadjárat során, 1940-ben használták harcban. A kevesek egyikeként képes volt áthatolni a szovjet T-34 elülső páncélzatán. Annak ellenére, hogy belépett a PaK40 szolgálatába, a háború végéig a sorban maradt. Műszaki adatok: hatótáv: kaliber: 50 mm, a lövedék kezdeti sebessége: 823-1198 m/s, tűzsebesség: 13 pörgés/perc.
Az első világháború német tapasztalatai egyértelműen megmutatták a tüzérség nagy szerepét a harctéren, és gyakran a tüzérségnek a gyalogságra gyakorolt döntő befolyását. Ugyanakkor az 1919-es Versailles-i Szerződés korlátai akadályozták az ilyen típusú fegyverek kifejlesztését Németországban az 1920-as években, és különösen a nehéztüzérség bevezetését a soregységekbe. Ez az állapot megváltozott, miután 1933-ban a nácik hatalomra kerültek, amikor megkezdődött a gyakorlatilag féktelen fegyverkezés folyamata. A korábban kifejlesztett fegyvermodellek közül sok széles körben gyártásba került. Ezután (1933 után) számos új típusú fegyvert helyeztek üzembe igazán nagy léptékben, többek között: 10,5 cm leFH 18 ill 15 cm-es SIG 33, azaz a német gyalogság könnyű és nehéz tarackja a második világháború alatt. Érdemes hozzátenni, hogy a német hadsereg nagy jelentőséget tulajdonított a tüzérség (főleg a nehéztüzérség) szerepének a harctéren. Például a második világháború kitörésekor a német gyalogsági hadosztálynak 20 darab 75 mm-es könnyű gyalogsági lövege, 6 darab 150 mm-es nehézágyú, 36 darab 105 mm-es könnyű tarack és 12 darab 150 mm-es nehéz tarack volt raktáron. Érdemes megjegyezni, hogy a német tüzérségi taktika elsősorban a tüzelés pontosságára fektette a hangsúlyt, ami viszont negatívan hatott az akcióba lépés sebességére.