A Challenger A30 (más néven Mark VIII Challenger) egy brit második világháborús harckocsi. A jármű első prototípusai 1942-ben jelentek meg, és nem sokkal ezután megkezdődött a sorozatgyártás. Ennek során 200 ilyen típusú harckocsit hoztak létre. A jármű hossza 8,03 méter, szélessége 2,91 méter, magassága 2,77 méter. A hajtásról egyetlen Rolls-Royce Meteor karburátoros motor gondoskodott, 600 LE-ig. Az autó fő fegyverzete egyetlen 77 mm-es, 17 fontból álló fegyverből állt. A másodlagos fegyverzet egyetlen 7,62 mm-es géppuska.
A Challenger A30-at a brit hadsereg igényeire fejlesztették ki, elsősorban az észak-afrikai harcok során szerzett harci tapasztalatok alapján. A fejlesztési munka során arra törekedtek, hogy az új harckocsi a lehető legnagyobb mobilitást biztosítsa, miközben a leghatékonyabb páncéltörő fegyverekkel felvértezzük. A kutatás-fejlesztési munka lerövidítése érdekében úgy döntöttek, hogy az új harckocsit nagyrészt a Cromwell harckocsi alvázára építik. Ennek ellenére azonban a fejlesztési munka elhúzódott, és az egész projekt létjogosultsága megkérdőjeleződött, amikor a Sherman Firefly járműveket bemutatták a brit hadseregnek. A projekt azonban befejeződött, és az autó viszonylag korlátozott sorozatgyártásba került. Hozzá kell tenni, hogy a Challenger A30 típusú járműveket a lengyel fegyveres erők használták Nyugaton az 1. páncéloshadosztály egyik ezredének részeként.