Az AGM-12 Bullpup egy amerikai levegő-föld és levegő-víz rakéta volt a hidegháború időszakából. Első prototípusai az 1950-es évek közepén jelentek meg, a tömeggyártás 1959-ben kezdődött és 1970-ig tartott. Az AGM-12 egy 5000-12000 méter hatótávolságú rakéta volt, amely 113-453 kg tömegű robbanófejet volt képes szállítani, össztömege - változattól függően - 259-810 kg volt.
Az AGM-12 Bullpup az Egyesült Államok haditengerészetének (1950-1953) utáni koreai keresletére válaszul készült, amely egy olyan rakéta iránti igénye volt, amely képes megsemmisíteni a felszíni célokat a hordozó repülőgép számára biztonságos távolságból. Az AGM-12 eredetileg egy 113 kg-os bombatestre épült, de rakétahajtóművet és irányítórendszert adtak hozzá. Ez utóbbi a látóvonali irányító rendszer volt, és a kezelő állandó szemkontaktusát követelte meg a célponttal (ún. MCLOS irányítás). Az AGM-12 rakétából sorozatgyártás során több változatot fejlesztettek ki. Az első, amelyet nagyüzemben gyártottak, az AGM-12A volt. A következő verzió az AGM-12B, amely folyékony üzemanyag-hajtással rendelkezik, ami lehetővé tette a hatótáv és az átvitt fej növelését. Kifejlesztették az AGM-12D változatát is, amelyet a tervek szerint W-45-ös nukleáris robbanófejjel szereltek fel, legfeljebb 15 kT kapacitással. E verzió alapján készült az AGM-12C modell, amely hagyományos robbanófejjel rendelkezett. Az AGM-12 rakéta utolsó változata az E modell volt páncéltörő robbanófejjel. Az AGM-12 Bullpupokat számos amerikai repülőgép használta, köztük: A-4 Skyhawk, A-6 Intruder, A-7 Corsair II, F-8 Crusader és F-4 Phantom II. Ilyen típusú rakétákat Ausztráliában, Görögországban, Dániában, Norvégiában, Törökországban és Nagy-Britanniában is alkalmaztak. Viszonylag nagy mennyiségben használták őket a vietnami háború alatt 1964-ben / 1965-1975-ben.
3_edu672042_instruction_sheet.pdf