Az első félkatonai egység, amelynek nevében szerepel az SS (németül Schutz Staffel) rövidítés, a Harmadik Birodalom diktátorának, Leibstandarte Adolf Hitlernek a személyes védelme volt, amelyet hivatalosan 1933-ban hoztak létre. 1934-től az SS független alakulat volt Heinrich Himmler vezetésével. Idővel további SS-egységek alakultak, köztük az SS-Totenkopfverbände és az SS-Verfügungstruppe. Érdemes hozzátenni, hogy ez utóbbit a hagyományos Wehrmacht gyalogos egységekhez hasonlóan képezték ki. Viszonylag kis léptékben az SS-egységeket a lengyelországi harcok során 1939-ben és a francia hadjáratban 1940-ben használták a harcban. A kezdetektől fogva a fronton harcolni szándékozott első egységeket 1940 közepén hozták létre, így a Waffen SS nevet kapták. Kezdetben önkéntes alapon vették fel őket, nem németek körében is, de idővel elkezdődött a kötelező toborzás. A Waffen-SS-en belül számos különböző harci értékű hadosztály alakult. Mindazonáltal néhány közülük (pl. az 1. SS LAH páncéloshadosztály, a 2. SS Das Reich páncéloshadosztály vagy a 12. SS Hitlerjugend páncéloshadosztály) elit egységnek tekinthető, nagyon magas harcértékkel, és gyakran az elérhető legjobb felszereléssel vannak felszerelve. Nemcsak a keleti fronton (1941-1945) mutatták be jelentős előnyeiket, különösen az 1943-as harkovi csatákban, hanem az 1944-es franciaországi csatákban is. Egy másik dolog, hogy ezen egységek parancsnoki állományának minősége sok esetben vitatható volt, és sok Waffen-SS katona követett el háborús bűnöket a II.
Páncéloshadosztály (eredetileg motorizált) SS Wiking (ném. 5. SS-páncéloshadosztály "Wiking" ) egy német taktikai egyesület neve, amely a második világháborúban a Waffen SS része volt. Az egység 1940 közepén alakult az SS-Standarte Germania ezred alapján. Első parancsnoka Feliks Steiner volt. A hadosztályt nemcsak németek alkották, hanem olyan országok önkéntesei is, mint Dánia, Észtország, Finnország és Norvégia. Főleg Észak-Európából származó katonáinak eredete is magyarázhatja a nevét. A hadosztály az 1941-es Barbarossa hadműveletben való részvétellel kezdte harci útját, amikor a Dél Hadseregcsoportban harcolt Ukrajnában, ahol eléri a Don és a Mius folyót. 1942-ben a hadosztály folytatta a harcot a Szovjetunió déli részén, végrehajtva az ún. ősz Blau. Ez év végén az alakulat részt vett a csecsenföldi Groznij elfoglalását célzó hadműveletben, de teljesen vereséget szenvedett. 1942 végén a Viking SS-hadosztálynak sikerült kivonulnia a Kaukázusból. 1943-ban sikeresen harcolt Harkovnál, részt vett a kurszki csatában, majd később a szovjet ellentámadás visszaverésében. 1944-ben részt vett a lengyelországi partizánellenes tevékenységekben, és a Vörös Hadsereggel harcolt a varsói régióban. 1945 elején a hadosztály Magyarországon harcolt, és Ausztriában a szövetséges erőknek való megadással fejezte be harci útját. A hadosztály katonái a keleti front harcai során számos háborús bűnt követtek el, és részt vettek a zsidó lakosság elleni népirtásban.