Ardpol 72-028 Aeromarine 39 (float)

Az Aeromarine 39 amerikai kiképző kétfedelű gyakorlórepülőgép volt fix - úszós vagy kerekes futóművel - az első világháborúból és a két világháború közötti időszakból. A prototípus repülése 1917-ben történt, és a gép még ugyanabban az évben került a sorba. A gép 8 méter hosszú volt, szárnyfesztávolsága 14,32 méter. A hajtást - a 39A-es változatban - egyetlen 100 LE-s Hall-Scott A-7A motor biztosította. A repülőgép maximális sebessége elérte a 120 km/h-t. A gépnek nem volt állandó fedélzeti fegyverzete.

Az Aeromarine 39-et az amerikai haditengerészet új kiképzőgépként állította hadrendbe. A gépet az akkori időkhöz képest nagyon konzervatív, ugyanakkor masszív felépítés jellemezte. A gyártás során két fő fejlesztési változat, a 39A és a 39B készült. Mindkettőt 100 lóerős motor hajtotta, az elsőben Hall-Scott A-7A, a másodikban pedig Curtiss OXX-6 volt. Sőt, az elsőnek lehet úszós és kerékvázas is, a másodiknak (39B) pedig csak úszós. Mindkét változat gépei kiváló kezelhetőségi tulajdonságokkal rendelkeztek, különösen alacsony sebességnél. Hozzá kell tenni, hogy az ilyen típusú repülőgép (Aeromarine 39A) volt az első sikeres leszállás amerikai repülőgép-hordozón. Ez az esemény 1922 októberében történt a USS Langley-n, és ezt a bravúrt G. De Chavellier parancsnok hajtotta végre.