Afrika Korps (teljes német név: Deutsches Afrikakorps, rövidítve DAK) a köznyelvben az 1941-1943-ban Észak-Afrikában harcoló német szárazföldi egységek gyűjtőneve. Az Afrika Korps 1941 februárjában alakult meg, az olasz hadsereg fájdalmas vereségei következtében az afrikai britekkel vívott harcok során 1940/1941 fordulóján. Fő feladata az volt, hogy az olasz szövetséges segítségére jöjjön és megállítsa a brit csapatok előrenyomulását Líbiában. Az egység parancsnoka Erwin Rommel tábornok, majd tábornagy volt. A DAK kezdetben csak az 5. könnyű hadosztályból állt (később 21. páncéloshadosztálygá alakult), 1941 májusában csatlakozott hozzá a 15. páncéloshadosztály, 1941 végén pedig a 90. könnyű hadosztály. Hozzá kell tenni, hogy már 1941 közepén megalakult a Panzergruppe Afrika Erwin Rommel élén, amelyhez csatlakozott az Afrika Korps. A védekezési feladatok ellenére a DAK (vagy tágabban a Panzergruppe Afrika) a partraszállás után nagyon gyorsan - parancsnokának kezdeményezésére - szigorúan támadó hadműveletekbe kezdett, és 1941-1942-ben sorozatos vereséget mért a britekre a sivatagban. Parancsnokát azonban ekkor kapta a Sivatagi Róka beceneve. Ugyanakkor a DAK-ot kezdettől fogva ellátási problémák zavarták, amelyek negatívan befolyásolták a támadó akciók végrehajtási képességét. Jelentős vereséget szenvedett a második El Alamein-i csatában (1942. október-november), aminek következtében a DAK egészen Tunéziáig vonult vissza, amelyben 1943 májusáig harcolt.
A német páncélozott fegyverek, köztük a páncélozott autók és páncélozott járművek fejlesztését egyértelműen szabályozták és hátráltatták az 1919-es Versailles-i Szerződés korlátai. Ez a helyzet gyökeresen megváltozott, miután 1933-ban a nácik átvették a hatalmat, és elindították a gyakorlatilag korlátlan fegyverkezési programot. Ennek eredményeként 1935-ben az első sikeres négykerekű páncélozott járművek, az Sd.Kfz.221 / 222/223, és röviddel ezután az Sd.Kfz.231 család nyolckerekű alvázán lévő járművei kezdtek bekerülni a sorba. Ezzel párhuzamosan igyekeztek kivonulni a sorból, és korlátozták az Sd.Kfz.231 néven is jelzett, de hatkerekű alvázon futó járművek gyártását. Mindezek a járművek már a második világháború első hadjárataiban nagyon hasznosnak bizonyultak, különösen a felderítő tevékenységekben, de speciális változataikban rádiókommunikációs vagy parancsnoki járműként is. A második világháború során természetesen a német hadsereg új páncélozott autókat vezetett be a sorba, melyek közül az Sd.Kfz.234 érdemel különös figyelmet. Hozzá kell tenni, hogy a német páncélozott autókat elsősorban a páncéloshadosztályokban, majd 1943-tól a páncélgránátos-hadosztályokban is alkalmazták, de a gyalogos hadosztályokban is azok felderítő osztályaiban.