Német felderítő hidroplán a második világháborúból. Ezt a repülőgépet a Heinkel He 60 utódjaként építették, és a nehéz Kriegsmarine hajók alaprepülőgépe volt. Az első két Ar 196 prototípus elkészült, és 1937 nyarán tesztrepüléseket hajtottak végre. Ezek az Ar 196V1 és Ar 196V2 repülőgépek voltak, amelyek két fém úszóval voltak felszerelve. Ezek a prototípusok az Ar 196A változat referenciagépei, míg a harmadik és negyedik Ar 196V3 és Ar 196V4 prototípusok, amelyek egy nagy központi úszóval és a szárnyak alatt kis stabilizátorokkal vannak felszerelve, a B referenciaverzióhoz használhatók. 1939 nyarán ezek a repülőgépek elkezdték leváltani a He 60-at. Az új gépeket a Graf Spee zsebhajó csatahajó kapta, amely hamarosan elindult az Atlanti-óceán felé. Később a repülőgépeket egymás után cserélték a hajókon: Scharnhorst, Gneisenau, Deutschland, Scheer admirális és Prinz Eugen. A Kriegsmarine első igényeinek kielégítése után az Arado megkezdte a parti repülési egységekhez (Kunstenfligerstaffeln) szánt Ar 196 A-2 változat gyártását. A fő különbség a teljes fegyverzet felszerelése volt, amely megegyezik a V4-es prototípuson teszteltével. Az alacsony kereslet miatt 1940 végére mindössze 98 darab Ar 196-ot gyártottak. Az utolsó az Ar 196 A-4 változat volt, amely az A-1 fedélzeti repülőgépet váltotta fel. Az A-4-es változat fegyverzete megegyezett az A-2-es változatéval, mindkét repülőgép elektronikai felszereltségében különbözött. Az A-4-nek légcsavar sapkája is volt. 24 Ar 196 A-4 gyártott. Az Ar-196-os egység és repülőgépek egyik legnagyobb bravúrja egy brit tengeralattjáró megtámadása és elfogása volt. 1940. május 5-én egy rutin járőrözés során a Sec legénysége. Gunther Mahrens egy tengeralattjárót észlelt a Kattegat vizein. A gép a második Arado Ar 196-tal együtt megtámadta a brit egységet. A hajó legénysége (HMS Seal) megadta magát. Műszaki adatok: Végsebesség: 320 km/h; emelkedési sebesség: 6,9 m / s, maximális mennyezet 7000 m, maximális hatótávolság: 1070 km, fegyverzet: fix - 2 db 20 mm-es MG FF ágyú, 3 db 7,92 mm-es kaliberű géppuska, felfüggesztve - 100 kg-ig.
A Gloster Sea Gladiator egy brit fedélzeti vadászrepülő volt a két világháború közötti időszakból és a második világháborúból. A gép kétsíkú rendszerben épült, klasszikus, fix futóművel. A hajtást egyetlen radiális motor biztosította Bristol Higany VIIIA vagy AS 830 LE-vel. A repülőgép fedélzeti fegyverzete négy 7,7 mm-es géppuskából állt.
A Gloster Sea Gladiator lényegében a Gloster Gladiator Mk továbbfejlesztése volt. A II. azonban a brit repülőgép-hordozókról történő üzemeltetésre lett adaptálva. Az első tételben 38 Mk. II. A korszerűsítés a törzs hátsó részének megerősítéséből, a repülőgép-hordozó fedélzetére való leszállást lehetővé tevő speciális horogból és nagyobb hatótávolságú rádió beépítéséből állt. Ennek az első tételnek a szállítása során a Királyi Haditengerészet megrendelte a Gloster Sea Gladiator második sorozatát, amely 60 gépet tartalmazott. A fent említett változtatásokon kívül többek között katapultáló horgokkal is eltért a Gladiator alapváltozatától. Összesen 98 tengeri gladiátort hoztak létre, de elsősorban kiképzésre használták őket. A második világháború kitörésekor mindössze 15 ilyen típusú repülőgép volt a sorban a HMS légicsoportban Glorious és HMS Courageous. 1939 után azonban sok ilyen típusú gépet, amelyek a norvég hadjáratban (1940) és a Földközi-tengeren harcoltak 1940-1941-ben, ismét szolgálatba állították. Általában 1941 után a Sea Gladiator gépeket nem használták harcban