Az SMS Triglav egy osztrák-magyar romboló volt az első világháborúból. Az egység 1917 februárjában állt szolgálatba. A hajó teljes vízkiszorítása a vízre bocsátáskor körülbelül 1000 tonna volt, hossza - 85,4 méter, szélessége - 7,8 méter. A maximális sebesség 32-33 csomó körül volt. A fedélzeti fegyverzet két 100 mm-es ágyúból, hat 66 mm-es lövegből és négy torpedócsőből állt.
Az SMS Triglav a Tátra-romboló osztályhoz tartozott. Az ebbe az osztályba tartozó egységek két részben álltak szolgálatba. Az első, amely 6 egységből állt, 1912-1913-ban állt szolgálatba, a második, amely négy hajóból állt (köztük az SMS Triglav) 1917-ben. A két sorozat kissé különbözött egymástól. A Tatra osztályú egységeket a jó manőverezőképesség és az akkori időkhöz képest magas maximális sebesség jellemezte. Jól alkalmazkodtak az Adriai- és a Földközi-tenger vizein való működéshez is. Az SMS Triglav a Ganz Danubis Werft hajógyárban épült Porto Re-ben, a mai Horvátországban. Szerencsére túlélte a háborút, és miután véget ért, bekerült az olasz Regia Marina-ba.
A Tb 98 M osztrák-magyar, majd görög tengeri torpedóhajó volt az I. világháborúból, a két világháború között és a II. Ennek az egységnek a gerincét 1914 márciusában fektették le, 1914 novemberében bocsátották vízre, majd 1915-ben állították hadrendbe. A hajó teljes vízkiszorítása az indításkor körülbelül 300 tonna volt, hossza - 60,4 méter, szélessége - 5,6 méter. A hajó maximális sebessége nem haladta meg a 30-31 csomót. A hajó fedélzeti fegyverzete a vízre bocsátáskor a következőkből állt: 2 db 66 mm-es ágyú vagy 4 db 450 mm-es torpedócső.
A Tb 98 M az azonos nevű típushoz tartozó három torpedócsónak egyike volt. Az ebbe az osztályba tartozó hajókat offshore műveletekre tervezték, de a kész egységek jellemzői elsősorban part menti műveletekre predesztináltak. Nagy végsebességgel rendelkeztek, és általában meglehetősen sikeres egységnek bizonyultak. A Tb 98 M - az ebbe az osztályba tartozó többi hajóhoz hasonlóan - a Monfalcone hajógyárban készült. A torpedóhajó aktívan és eredményesen vett részt az I. világháborúban, az Adrián tevékenykedett, 1916-1917-ben olasz torpedónaszádokba botlott. 1920-ban az egységet átadták Görögországnak, és a nevét "Kyzikosra” változtatták. 1926-ban felújításon esett át, majd 1941. április 28-án saját legénysége elsüllyesztette.
A Leitha osztrák-magyar, majd magyar folyómonitor volt a 19. század végéről, a két világháború közötti időszakból és a két világháború időszakából. Ennek az egységnek a gerincét 1870-ben fektették le, 1871-ben bocsátották vízre, és 1872-ben állították üzembe. A hajó hossza a vízre bocsátáskor 50 m, szélessége 8,12 m, vízkiszorítása kb. 310 tonna. A maximális sebesség 8-9 csomó volt. A kilövéskor az egység két 150 mm-es tarackkal volt felfegyverkezve. A Leitha az Osztrák-Magyar Haditengerészet számára készült. Kaiserliche und Königliche Kriegsmarine) a Dunán működő folyami flottilla számára készült. A vízre bocsátás pillanatától kezdve a hajó a Maros ikerpárjával együtt ténylegesen ezen a folyón közlekedett. Az 1890-es években 120 mm-es löveggé és két 47 mm-es ágyúvá alakították át. Az alakulat aktívan részt vett az I. világháborúban, különösen annak korai szakaszában, részt vett a szerb csapatok ágyúzásában. Érdekes módon, Leitha túlélte a Nagy Háborút, és 1919-ben Magyarország birtokába került. Azonban már 1921-ben leszerelték, és 1948-ig polgári egységként szolgált. Érdekes módon a teljesen elfeledett Leitha az 1990-es években került a budapesti Hadtörténeti Múzeumba.