A Bergepanzer Panther vagy Bergepanther (Sd.Kfz 179) egy német műszaki támogató és evakuációs harckocsi a második világháborúból. Az első prototípusok 1944-ben készültek el, és ugyanebben az évben megkezdődött a sorozatgyártás is, aminek eredményeként mintegy 300 ilyen típusú jármű készült. A járművet motor hajtotta Maybach HL230 P30 700 LE-vel. A harckocsit egyetlen 7,92 mm-es MG34-es géppuskával és - néhány példában - egy 20 mm-es ágyúval fegyverezték fel.
A Pz.Kpfw V és Pz.Kpfw VI járművek sorba állítása miatt a Wehrmacht parancsnoksága szembesült azzal a problémával, hogy az ilyen típusú sérült járműveket evakuálják a harctérről. Ezt a problémát viszonylag sokáig úgy oldották meg, hogy az ilyen járművekhez könnyebb műszaki támogató járműveket (pl. Sd.Kfz 7 vagy 9), de egy tankonként 2-3 járművet küldtek. 1944-ben azonban elhatározták, hogy a Pz.Kpfw V harckocsi alvázára épülő evakuációs járművet készítenek A és G változatban, a rekonstrukció a torony eltávolításából és daruval való cseréből állt. Sokkal tartósabb hajtásláncot is beépítettek. Néhány ilyen típusú autót csörlővel is felszereltek, amelynek teherbírása 40 tonna. Szekerek gyártásához A Bergepanther az MAN, a Henschel, a Daimler-Benz és a Demag üzemekért volt felelős.
A német hadsereg első tankjai az első világháború végén jelentek meg – ezek voltak az A7V gépek. A Versailles-i Szerződés aláírása után a német fegyveres erőknek megtiltották a páncélozott fegyverek fejlesztését, de a német fél nem tartotta tiszteletben ezeket a korlátozásokat, és titokban páncélozott fegyvereket fejlesztett ki. Adolf Hitler 1933-as hatalomra kerülése után azonban ez a fejlemény teljesen hivatalossá vált, és 1935-ben megalakult az 1. páncéloshadosztály. Az 1935-1939 közötti időszakban további részlegek alakultak, fő felszerelésük a Pz.Kpfw gépkocsi volt: I, II, III és IV. Egyetlen páncéloshadosztályt akkoriban egy két páncélosezredre, egy motoros gyalogdandárra és egyebek mellett támogató egységekre osztott harckocsidandár alkotott: felderítő, tüzérség, légelhárító és zapperek. Teljes munkaidőben körülbelül 300 harckocsiból állt. Azt is érdemes hozzátenni, hogy a német páncélos erők (németül: Panzerwaffe) a villámháború doktrínájának megvalósítására voltak kiképezve, nem pedig - mint sok korabeli hadseregnél - a gyalogsági tevékenységek támogatására. Ezért a "pancerniaków” kiképzésben a funkciók felcserélhetőségére, a tisztek és altisztek döntéshozatali függetlenségére, valamint a tulajdonában lévő harckocsik legjobb műszaki elsajátítására helyezték a hangsúlyt. Mindez 1939-ben Lengyelországban, de különösen Nyugat-Európában 1940-ben a német páncélozott fegyverek nagy sikereit eredményezte. Az észak-afrikai harcok során is - különösen az 1941-1942 közötti időszakban - a német páncélosok igen nehéz ellenfélnek bizonyultak. A Szovjetunió megszállása előtt a német páncéloshadosztályok száma csaknem megkétszereződött, de ezekben az egységekben a harckocsik száma körülbelül 150-200 járműre csökkent. A német páncélosok a keleti fronton folyó harcok során is - különösen 1941-1942-ben - kiképzésben és szervezettségben felülmúlták szovjet ellenfelüket. Az olyan járművekkel való érintkezés azonban, mint a T-34 vagy a KW-1, kikényszerítette a Pz.Kpfw V és VI harckocsik 1942-ben és 1943-ban történő bevezetését. A keleti fronton elszenvedett növekvő veszteségek, valamint a sztálingrádi vagy kurszki csaták elvesztése miatt a német Panzerwaffe meggyengült. Szerkezete nehézharckocsizászlóaljakból állt (3 harckocsi századdal), 1943-ban pedig páncélgránátos hadosztályokat hoztak létre. Egyre egyértelműbb volt a szovjet oldal előnye is, 1944-től pedig az, hogy egyszerre kellett harcolni keleten a szovjet csapatok és nyugaton a szövetségesek ellen. Azt is feltételezik, hogy ekkor (1944-1945 között) a német páncélosok kiképzése gyengébb volt, mint az előző időszakban, és nem jelentett olyan jelentős előnyt német részről, mint korábban. A német Panzerwaffe utolsó nagyszabású hadműveletei az ardenneki (1944-1945) és a magyarországi (1945) offenzívák voltak.
Az ICM termékekre élethosszig tartó garancia és közvetlen gyártói szolgáltatás vonatkozik.
Még akkor is kérhet újat, ha saját maga rongálja meg az árut!
Csak töltse ki az alábbi címen elérhető űrlapot:
https://icm.com.ua/contacts/