A BMP-1 gyalogsági harcjárművet az 1960-as években fejlesztették ki, és 1966-ban állt szolgálatba a szovjet hadseregben. A jármű sorozatgyártása idén kezdődött és 1982-ig tartott. A BMP-1-et egyetlen 300 LE-s UTD-20 dízelmotor hajtotta, és akár 8 katonát is elbírt. A BMP-1 alapfegyverzete: egy 73 mm-es 2A28-as ágyú, 1 db PKT géppuska cal.: 7,62 mm és 1 db ATGM kilövő (irányított páncéltörő rakéta) 9M14M Malyutka.
A szolgálatba állításakor a BMP-1 forradalmi szerkezetnek bizonyult, amelynek nem volt megfelelője a NATO csapatokban. A viszonylag erős motor használata és az úszás képessége a BMP-1-ben nagy manőverezési képességet adott a csatatéren. Az autó páncélzata - legalábbis elméletileg - ellenállóvá tette a kis kaliberű tűzzel szemben. Az erős fegyverzet (főleg a hatvanas évek modern, Malyutka ATGM-je) viszont nagyon jó esélyt adott a BMP-1-nek a nyugati országok páncélozott szállítóival szemben, sőt a NATO MBT-k elleni harcot is lehetővé tette! Az üzemeltetés során azonban számos szerkezeti hibára derült fény. Először is, nagyon érzékeny a hátulról történő tüzelésre, elégtelen a páncélzata és nagyon alacsony a modernizációra való hajlam. A szovjet hadsereg által kedvelt és pl. Egyiptom által a jom kippuri háborúban (1973) alkalmazott BMP-1 taktikája, amely szinte ellenséges állásokba való behatolásból és katonák gyors partraszállásából állt, a gyakorlatban megterhelőnek bizonyult. nagy kockázatot jelent, és jelentős veszteségekkel járt a támadó fél számára. E hátrányok ellenére a BMP-1 kétségtelenül áttörést jelentett, és hosszú éveken át meghatározó volt járműkategóriájában. Ezért nem meglepő, hogy széles körben exportálták a Varsói Szerződés és a harmadik világ országaiba. A BMP-1 járművet számos konfliktusban is használták: a jom-kipur háborúban (1973), az afganisztáni háborúban (1979-1989)
), az iráni-iraki háborúban (1980-1988), sőt 2014-ben az ukrajnai harcok idején is!