Gurkhas (angolul Gurkha vagy Gurkhas) valójában azoknak az embereknek a neve, akik jelenleg Nepálban élnek, amelyet ráadásul ez a terület a XVIII. században meghódított vagy meghódított. A gurkhák a történelemben való jelenlétük kezdetétől hihetetlenül bátor és bátor harcosokként, majd később katonákként ismertek. A 19. század elején (1814-1816-ban) a gurkhok ádáz háborút vívtak a Brit Kelet-Indiai Társasággal, amelyben ugyan veszítettek, de olyan nagy benyomást tettek a britekre, hogy úgy döntöttek, katonákat toboroznak őket, és gurkhokat alakítanak fizetésért brit. Sokszor kitüntették magukat a 19. század első felében vívott háborúkban, különösen a szipaji felkelés (1857-1859) idején. Nem meglepő, hogy a felkelés után az indo-brit hadsereg szerves részévé váltak. Az első világháború kitöréséig a gurkhák a Brit Birodalom számos régiójában szolgáltak, és 1900-ban Kínában leverték a boxerlázadást. A Nagy Háború alatt a britek összesen mintegy 100 ezret szolgáltak ki. Gurkha. A következő világháborúban (1939-1945) a gurkha egységek részt vettek a japánokkal vívott csatákban Szingapúrban és Burmában, de szolgáltak az észak-afrikai (1941-1943) és olaszországi (1943-1945) hadjáratokban is. Nemegyszer nagyon magas harcértéket mutattak az egységeik. Miután India és Nepál kitört a függetlenség felé, 4 gurkhaezred maradt a brit hadseregben. Részt vettek többek között az 1982-es falklandi háborúban. A gurkha egységek továbbra is a brit fegyveres erők sorában maradnak.
A boxerlázadás 1899-ben tört ki az akkori Kínai Birodalomban, főként annak északkeleti részén. Fő kezdeményezője számos titkos kínai testvériség és szervezet volt, amelyek közül kiemelt figyelmet érdemel a Megfelelő és Igazságos Testvériség. A felkelés fő célja Kína politikai és gazdasági függősége az európai országoktól, de Japántól és az Egyesült Államoktól való megszabadulása volt. A felkelésnek Kína egyes részein keresztényellenes dimenziója is volt, mivel ezt a vallást tisztán európainak és "beáramlásnak” tekintették. A lázadás gyorsan elnyerte a kínai parasztok meglehetősen széles támogatását, és európai diplomaták, kereskedők, vállalkozók és misszionáriusok ellen irányult. 1900 kora nyarán a felkelők behatoltak Pekingbe, és elfoglalták a városban található nyugati nagykövetségeket. A kínai események hírére az európai hatalmak, Japán és az USA úgy döntöttek, hogy Kínába küldik expedíciós csapataikat, amelyek 1900 júliusában Tiencsinben szálltak partra, majd egy hónappal később Pekingbe mentek. 1900. augusztus 14-én expedíciós erők vették birtokba a kínai fővárost, amely a mindent elsöprő technikai fölénynek köszönhetően viszonylag gyorsan elbánt a bokszolókkal. A felkelés hivatalosan 1901-ben ért véget, miután aláírták a szerződéseket Kína és a nyugati hatalmak, valamint Japán között. Ennek eredményeként a Középbirodalom függősége az idegen hatalmaktól még jobban megnőtt. Hozzá kell tenni, hogy a kínai birodalom röviddel ezután összeomlott.