A kelták az indoeurópai népek csoportja, szülőhelye valószínűleg a mai Dél-Németország és Csehország, valamint Közép-Nyugat-Franciaország területe volt. A kelták legnagyobb terjeszkedése elérte az ún a La Tene-korszak, melynek kezdete Kr.e. 450-400 körül, vége pedig ie 150-100. Ebben az időszakban a kelták meghódították egész mai Franciaországot, a Brit-szigeteket, Spanyolország nagy részét, de eljutottak a Balkánra, sőt Kis-Ázsiára is! Érdemes hozzátenni, hogy a kelták kimagasló kultúrát alakítottak ki, kiterjedt vallási rendszerrel, kiterjedt védekező településekkel (oppida), amelyek területe olykor több száz hektárt is kiterített, de emellett magasan fejlett vasfeldolgozással is. Ez természetesen hatással volt a kelta hadseregre. A kelták által bevetett hadseregeket mennyiségileg a gyalogság uralta, de a harctéren nagyon fontos szerepet játszott a lovasság is, amely a Kr.e. 3. században nagyrészt kiszorította a szekerek használatát a kontinentális Európában. Valószínű, hogy a kelta lovasságot egy olyan társadalmi elit szolgálta, amely megengedhette magának egy harci lovaglás költséges fenntartását. A Rómával való katonai kapcsolatfelvétel idején, azaz a Kr.e. 4. században, Észak-Itália meghódításakor a Kr.e. 3. században és - különösen - Caesar galliai csatái során (Kr. e. 58-52) a kelta lovas katona fegyveres volt. kerek vagy téglalap alakú pajzzsal, gyakran hordott vas- vagy bronzsisakot, fegyverként pedig lándzsát vagy dárdát és hosszú, kétélű egykezes kardot használt. Érdemes hozzátenni, hogy a római hadsereggel vívott harc során a Kr.e. I. században a kelta lovasság leggyakrabban használt gerelyeket.