Az Overlord hadművelet a szövetségesek légi és tengeri partraszállással járó offenzív művelete Normandiában (Észak-Franciaország), amely 1944. június 6-án kezdődött, és hivatalosan ugyanazon év augusztus 30-án ért véget. A szövetséges oldalon a hadművelet első néhány napjában mintegy 1,4 millió katona vett részt benne, és ez a szám végül mintegy 2,1 millióra nőtt. A főparancsnok DD Eisenhower amerikai tábornok volt. Egyébként az USA későbbi elnöke 1953-1961. A német oldalon kezdetben körülbelül 0,3 millió katona harcolt, a teljes haderőt körülbelül 0,65 millió emberre becsülik. A formális főparancsnok Gerd von Rundstedt tábornagy volt. A nyugati szövetségesek európai partraszállási hadműveleteinek terveit 1942 óta dolgozták ki, de végső formájuk 1943-ban kristályosodott ki. A végül Overlord kódnevet kapott hadművelet a szövetséges erők – amerikaiak és britek, de kanadaiak, szabadfrancia csapatok, majd lengyelek – leszállását feltételezte Normandiában, egyidejű tengeri és légi partraszállással. Ez egy gigantikus segéd- és leszállóegységekből álló flottilla (összesen több mint 4000 hajó) és több mint 10 000 repülőgép bevonását feltételezte. Emiatt az Overlord hadművelet a háborúk történetének legnagyobb partraszállásaként vonult be a történelembe! A hadműveletek 1944. június 6-án kezdődtek (az úgynevezett D-nap), amikor a szövetségesek partra szálltak Normandia tengerpartjain. A hídfők elfoglalása és egyesítése után patthelyzet következett, és lehetetlenné vált a német védelembe való behatolás, amit a szövetségesek Caen városa elleni ismételt támadásai is példáznak. Az áttörést csak a Cobra hadművelet jelentette 1944 júliusának végén, ami az áttöréshez és a német csapatok hátuljába való kilépéshez vezetett. Ennek a manővernek a hatására megtörtént a német visszavonulás, ami a Wehrmachtnak sok erőfeszítésébe és erőforrásaiba került. A hadművelet politikai és katonai hatása Párizs és Franciaország oroszlánrészének felszabadítása volt, és ténylegesen létrejött az ún. Európa 2. frontjáról.
A Republic P-47 Thunderbolt egy amerikai, egyhajtóműves vadászrepülőgép, amely alacsony szárnyú, klasszikus farokkal épített vadászrepülőgép. A második világháború egyik legjobb amerikai harcosának tartják. A prototípus repülése 1941-ben történt, a sorozatgyártás 1942-1945 között folytatódott. A P-47 az Egyesült Államok légierejének igáslovaként írható le Európában és a Csendes-óceánon egyaránt. Bár a 2000 LE-s R-2800 Double Wasp motor, a turbina és a kipufogórendszer nagyon nagyot és nehézzé tette a gépet, ez nem volt akadálya a nagyszerű teljesítmény elérésének. A gép hasznossága akkora volt, hogy bombázók kíséretében és bombázási küldetésekben egyaránt használták P-47-el a főszerepben. A P-47 osztályt a gyártott repülőgépek puszta száma bizonyítja. 15660 volt belőlük, a D specifikációban pedig 12602-t, ami abszolút rekordnak számít, ha az egy változatban gyártott vadászgépek számát vesszük figyelembe. Egy másik elterjedt változat a P-47N volt, megváltoztatott szárnyakkal, nagyobb üzemanyagtartályokkal és erősebb motorral. Vadászként és rohamgépként is használták. A Thunderbolt a második világháború után is az egyik legnépszerűbb amerikai vadászgép volt az 1950-es évek elejéig. Műszaki adatok (P-47D változat): hossz: 11 m, szárnyfesztávolság: 12,42 m, magasság: 4,47 m, maximális sebesség: 697 km/h, emelkedési sebesség: 15,9 m/s, maximális hatótáv: 2900 km, praktikus mennyezet: 13 100 m, fegyverzet: rögzített - 8 db 12,7 mm-es M2-es géppuska, felfüggesztve - 1100 kg bombáig vagy irányítatlan rakétáig.Az észak-amerikai P-51 Mustang egy amerikai, egymotoros, nagy hatótávolságú vadász- és támadórepülőgép, klasszikus farokkal és teljesen fém konstrukcióval. A prototípus repülése 1940. október 26-án történt. A P-51 Mustang az egyik legjobb, ha nem a legjobb második világháborús vadászgép hírnevét vívta ki. Az első projektből származó Allison V-1710-39 motor lecserélése Rolls-Royce Merlin motorra (P-51 Mustang Mk.Ia változat), a Mustang, mint még soha, elérte a tökéletességet. Az együléses vadászgép lenyűgözött maximális sebességével, hatótávolságával, manőverezhetőségével és erős fegyvereivel. A repülőgép értékeléséhez szükséges összes legfontosabb paraméter kombinációja arra késztette a Mustangot, hogy gyakorlatilag minden rábízott szerepben bizonyítson: légi fölényt szerzett, kísért, felderítő küldetéseket hajtott végre, földi célpontokat támadott. A formatervezés színvonalát bizonyítja, hogy a Mustang a 70-es évekig aktív szolgálatban volt! Az egyik legfontosabb változat a P-51D volt, amely a P-51B-re épült. Csepegtető fülkeburkolatot kapott, amely kiváló kilátást biztosít, és új motort - Packard V-1650-7 -, amely jelentősen javította a teljesítményt. Műszaki adatok (P-51D változat): hossz: 9,83 m, szárnyfesztávolság: 11,28 m, magasság: 4,08 m, maximális sebesség: 703 km/h, emelkedési sebesség: 16,3 m/s, maximális hatótáv: 2755 km, mennyezet praktikus: 12800 m, fegyverzet: rögzített - 6 db 12,7 mm-es M2-es géppuska, felfüggesztve - 908 kg bombáig vagy 10 db HVAR rakétakilövő, 127 mm-es kaliber.
A Focke-Wulf Fw-190 egy német, egymotoros, teljes fémből készült vadászrepülőgép, fedett kabinnal, a második világháború alacsony szárnyú kialakításában. A pilóták az Fw-190-et jobbnak tartották, mint a Messerschmitt Bf-109-et. A Luftfahrtministerium 1937 őszén szerelt össze egy szabadon álló alacsony szárnyat működő Fw-190 bevonattal. Kurt Tank két meghajtási javaslatot adott be – az elsőt folyadékhűtéses Daimler-Benz DB 601-es motorral, a másodikat pedig az új BMW 139-es radiálmotorral.Ez utóbbira esett a választás, és az 1938 tavaszán megkezdett munkát Obering vezette. R. Blaser. Az Fw-190V1 első prototípusa 1939 májusában készült el, és Hans Sander kapitány 1939. június 1-jén repült vele Brémában. A második prototípust, az FW-190V2-t, két MG131-es és két MG17-es géppuskával – mind 7,92 mm-es kaliberrel – 1939 októberében repült. Az aerodinamikai légellenállás csökkentése érdekében mindkettőt alagút levegőbemenettel látták el a légcsavar sapkájában, de a motor túlmelegedésével kapcsolatos problémák visszatérést eredményeztek a bevált NACA pajzs kialakításához. Mielőtt ezeknek a prototípusoknak a tesztelése végleg megkezdődött volna, már megszületett a döntés, hogy a BMW 139-es motort erősebb, de hosszabb és nehezebb BMW 810-re cserélik. Ehhez sok változtatásra volt szükség, a szerkezet megerősítésére és az utastér visszahelyezésére, ami később azzá vált. a súlyponttal kapcsolatos problémák forrása. Az előny a kipufogógáz-átszivárgás és az utastér túlmelegedésének megszüntetése volt a BMW 139-es motor közvetlen közelsége miatt. 1940-ből. Később egy méterrel megnövelt szárnyfesztávú szárnyakat kapott (az eredeti 9,5 m-ről), ami 10 km/h-val lassította, de növelte az emelkedési sebességet és javította a manőverezést. Fw-190V5g jelzéssel, a rövidebb szárnyú változat pedig Fw-190V5k volt. Az Fw-190A-0 információs sorozat első hét gépének rövid szárnya volt, a többinek hosszabb volt. A Le Bourget-ben állomásozó első Fw-190 - 6./JG 26-tal felszerelt hadműveleti egység 1941 augusztusában jelentette be hadműveleti készenlétét, és az új vadászgép első találkozásától a brit Supermarine Spitfire-rel nyilvánvalóvá vált előnye velük szemben. A háború alatt ennek a nagyszerű repülőgépnek egy tucat változata készült. Az "A" változat gépei egy tucatnyi modernizációval együtt vadászrepülőként szolgáltak. A "B” és "C” jelzésű változatok csak a stratégiai bombázók elleni harcra szánt magashegyi vadászgépek prototípusai voltak, de sorozatgyártásba nem kerültek. A "D” változat, mint az egyetlen az Fw-190-esek közül, az új, 1750 LE-s Jumo 213A motorral hajtotta, és ez volt a német válasz a P-51 Mustangra. Az új motor több tucat centiméterrel meghosszabbította a törzset. Ez a változat is főként vadászati és magashegyi vadászfeladatokat látott el. Az "F" változat számos változatát vadászbombázóként használták a csatatér közvetlen támogatásaként. A "G” változat ugyanazt a szerepet játszotta, mint az "F” változat, de nagyobb volt a hatótávolsága. Az egész háború alatt több mint 20 000 példány készült a második világháború egyik legjobb vadászgépéből. Műszaki adatok (Fw-190A-8 verzió): hossz: 9 m, szárnyfesztávolság: 10,51 m, magasság: 3,95 m, maximális sebesség: 656 km/h, emelkedési sebesség: 15 m/s, maximális hatótáv: 800 km, maximális mennyezet: 11410 m, fegyverzet : fix-2 db MG131 13 mm-es géppuska és 4 db MG151 20 mm-es ágyú (2 db MG 151 / 20E ágyú a D-9 változathoz).
A Hawker Typhoon egy brit, együléses, egymotoros, fém, félig héjú vadászrepülőgép a második világháború alacsony szárnyú szerkezetében. A brit védelmi minisztérium által az 1937. évi F.18 / 37. számú specifikációban meghatározott követelményeknek megfelelően tervezte, Sydney Camm híres tervezője. A prototípus repülése 1940. február 24-én történt, a gép 1941-ben került tömeggyártásba. A gépeket a Napier Sabre Mk.II motor három változata hajtotta, 2180 km-től 2260 km-ig terjedő tartományban. Ennek a repülőgépnek öt változata volt. Az első kettő az F.Mk.IA és F.Mk.Ib vadászgép, amelyek főként fedélzeti fegyvereikben különböznek egymástól.AI Mk.IV és Hawker Typhoon FR Mk IB radarvadász - felderítő változat. A kezdeti tervezési problémákkal, különösen a motorhibákkal megküzdve a Hawker Typhoon nagy sikereket ért el V1-es lövedékek és német tankok ellen is a normandiai harcok során. Összesen több mint 3300 példány készült. Műszaki adatok (Typhoon F.Mk.IB változat): hossz: 9,73 m, szárnyfesztávolság: 12,67 m, magasság: 4,66 m, maximális sebesség: 663 km/h, emelkedési sebesség: 13,59 m/s, maximális hatótáv: 821 km, maximum mennyezet 10700 m, fegyverzet: fix - 4 db Hispano Mk. II 20 mm-es ágyú, felfüggesztve - 908 kg bombáig, 8 db RP-3 rakéta.