A Ramcke Brigade (más néven Fallschirmjäger-Brigade Afrika) egy német légideszant egység, amely 1942 és 1943 között működött. A dandár nem hivatalos nevét, azaz Ramcke Brigád parancsnokának - Hermann Ramcke - vezetéknevéről vette. A dandár 1942-ben alakult, és kezdettől fogva Észak-Afrikában harcolt, részt vett az 1. El-alameini csatában. Menet közben az egységet bekerítették, de katonái a súlyos veszteségek ellenére is merészen áttörtek saját soraikba. Az 1942. október-november közötti időszakban az alakulat a második el-alameini csata során harcolt, további veszteségeket szenvedve, majd a tengelyállamok veresége után Tripolitánián keresztül Tunéziába vonult vissza, ahol az utolsó csatákban is megvívta. Észak-Afrikában. Az egység kapitulációja 1943 májusában történik. A Ramcke Brigádnak teljes munkaidőben három ejtőernyős gyalogzászlóalja, egy kiképző zászlóalja, egy tüzérzászlóalja, egy páncéltörő és mérnöki százada, valamint kommunikációs és egészségügyi egységei voltak.
A Fallschirmjäger a két világháború közötti időszak és a második világháború német légideszant egységeinek gyűjtőneve. Az első ejtőernyős egységet 1936-ban szervezték meg a náci Németországban - talán az előző évi szovjet manőverek során végzett megfigyelések eredményeként. Az első ejtőernyős osztagot Herman Göring kezdeményezésére hozták létre, és a Luftwaffe-hoz osztották be. Egy évvel később (1937) az első ilyen típusú egységet a Wehrmachtnak, pontosabban a szárazföldi haderőnek rendelték alá. 1938-ban ezeket az egységeket egyesítették és kibővítették, hogy létrehozzák a 7. repülési hadosztályt Kurt Student tábornok parancsnoksága alatt. Ejtőernyős gyalogságból, vitorlázórepülőgépek szállítására kiképzett csapatokból és repülőgépekkel a csatatérre szállított gyalogságból állt. A második világháború során több Fallschirmjäger egységet hoztak létre, köztük 1943-ban a 7. repülőosztály bázisán megalakult az 1. és 2. ejtőernyős hadosztály. Az 1939-1941 közötti időszakban a német Fallschirmjägert rendeltetésszerűen használták (pl. 1940-ben a nyugat-európai harcok során), de az 1941-es krétai harcok során elszenvedett súlyos veszteségeket követően megkezdték a német ejtőernyős csapatok. elsősorban elit gyalogsági egységként használták, mely szerepkörben nagyon sikeresnek bizonyultak, kiérdemelték a "Zöld Ördögök" becenevet a szövetségesek körében.