A HMS Buttercup (K193) egy brit korvett volt a második világháborúból. Ennek az egységnek a gerincét 1940-ben fektették le, az indításra 1941 áprilisában került sor, és ugyanabban az évben került sor a hadrendbe állításra. A hajó teljes hossza 62,5 méter, szélessége 10,1 méter volt. A teljes vízkiszorítás elérte a 950-1000 tonnát, a maximális sebesség pedig körülbelül 16 csomót. A hajó fegyverzete tartalmazott: egyetlen 102 mm-es ágyút, két 20 mm-es Oerlikon gépágyút, egy leszállónyílást és két mélységi töltet kilövőt.
A HMS Buttercup (K193) a Flower osztályú ágyús csónakok egyike volt. Az ilyen típusú hajókat elsősorban a szövetséges atlanti kötelékek védelmét szolgáló egységeknek tervezték, fő feladatuk a ZOP (tengeralattjáró-ellenes harc) tevékenység volt. Kialakításukat amennyire lehetett, leegyszerűsítették, hiszen megfelelő tapasztalat nélkül kis hajógyárakban is alkalmasnak kellett lenni egységek tömeggyártására. Az ilyen típusú blokkok egy archaikus, a második világháború éveire jellemző, de egyszerűen megépíthető, dugattyús gőzgépre épülő erőművel rendelkeztek, és nem - ami akkoriban inkább szabvány volt - gőzturbinát. A háború alatt az ilyen típusú egységeket korszerűsítették - főként új hidroakusztikus berendezések hozzáadásával. Ennek az osztálynak az egyik egysége a HMS Buttercup (K193) volt, amelyet a Harland and Wolff hajógyárban építettek Belfastban, Észak-Írországban. Az egység 1941-1944 között a belga haditengerészetben szolgált azonos néven. 1944 végén azonban visszakerült a Királyi Haditengerészethez, de még az év decemberében átadták, majd eladták Norvégiának, ahol Nordkyn és Thoris néven szolgált. Csak 1969-ben vonták ki a szolgálatból.