A Mercedes D.III egy német repülőgépmotor volt az első világháborúból. Első tesztjére 1914-ben került sor. A motor - a D.III au változatban - 310 kilogrammot nyomott, 14,8 literes lökettérfogattal. Maximális teljesítménye elérte a 174 LE-t. Ez volt az egyik legfontosabb német repülőgép-hajtómű az első világháború végén.
A Mercedes D.III folyadékhűtéses, 6 hengeres soros motor volt. A Mercedes D.II motor fejlesztéseként hozták létre. Elődjéhez képest azonban nagyobb volt a tömege, a köbtartalma és nagyobb volt a maximális teljesítménye. Volt benne üzemanyag-szivattyú is, ami máshol volt elhelyezve, és kicsit más kialakítású. Ennek ellenére szinte azonos karosszérián alapult, valamint számos tervezési megoldást megismételt a D.II. A sorozatgyártás során a Mercedes D.III motornak csak néhány fejlesztési változata született, mint például: D.III (első szériaváltozat), D.IIIa (továbbfejlesztett modell, 170 LE maximális teljesítménnyel) ill. D.III au (nem hivatalos, de nagyon gyakran használt modell megjelölés 180-200 LE maximális teljesítménnyel). Különféle változatú Mercedes D.III motorok olyan gépeket hajtottak meg, mint például: AEG C.IV, Albatros CI vagy C.III, Fokker D.IV vagy D.VII vagy Pfalz D.III.
A Mercedes-Benz D.III egy német repülőgépmotor, amelyet 1914-ben használnak először. Az egyik legnépszerűbb német motor akkoriban. 6 hengeres, soros, vízhűtéses motor volt, 14,7 literes űrtartalommal. Dupla karburátor, amely 3 hengert mozgat. Az első változatok 160 LE-sek voltak, de az utolsó (D.IIIav) 1918-ból 200 LE. Ezeket a hajtóműveket az Albatros, Fokker, Halberstadt, Hansa-Brandenburg, Junkers, LFG Roland, Rumpler és Pfalz repülőgépeire szerelték be.
3_edu672223_instruction_sheet.pdf