A kastély tömör - általában kő- vagy téglaépítésű - védelmi építmény, amely a középkori Európára jellemző, különösen a teljes (X-XIII. század) és a késői (XIV-XV. század) középkor időszakában. A kastély különféle funkciókat látott el: királyi, hercegi vagy nemesi hatalom székhelye, lehetett egyetlen lovag "családi otthona”, de a királyi hatalomnak alárendelt katonai előőrs is. Feltételezik, hogy az első "klasszikus” kastélyok Európában a 9. században épültek, a Karoling állam bukása után. Sok esetben - a mai Franciaországban vagy Németországban - uralkodói vagy lovagi szék jelleggel bírtak, és gyakran csak kőből készültek. Ezekből a korai várakból hiányzik sok későbbi védelmi elem, mint például a tornyok vagy a kiterjedt falrendszer. A 12. és 13. század fordulóján azonban jelentős változás következett be, és a keresztes hadjáratok tapasztalatainak hatására a várak fejlődnek, egyre összetettebbé válnak. Kezdenek egy vagy több falsorral rendelkezni. Lengyelország területén a 12. és 13. század fordulóján kastélyok jelentek meg, amelyek a korábbi fa- és földvárakat váltották fel, és az egyik első ilyen erőd a legnicai vár vagy a krakkói Wawel újjáépítése. Emlékeztetni kell arra is, hogy a pomerániai és livóniai teuton várak a maguk módján szokatlanok voltak, mert elsősorban téglából, nem kőből épültek. Ilyen kastélyra jó példa például Malbork. A kastélyok hanyatlása a 15. századra nyúlik vissza, amikor a puskapor népszerűsítése lehetővé tette a lőpor viszonylag gyors beszerzését.
Általánosan feltehető, hogy a szentföldi keresztes hadjáratok (vagyis a keresztes hadjáratok) kezdeményezője II. Urbán pápa volt, aki az 1095-ös clermonti zsinaton a hitetlenek kezéből való felszabadításának jelszavát dobta fel. Különféle társadalmi, gazdasági és vallási okok együttes eredményeként ez a szlogen nagyon termékeny talajra esett Latin-Európában, és az 1096-1099-es évek első lovagi keresztes hadjáratának oka lett. E keresztes hadjárat eredményeként nemcsak Jeruzsálemet hódították meg, hanem 1100-ban a Közel-Keleten megalakult a Jeruzsálemi Királyság is. Első királya I. Baldwin volt, bár az új állam tényleges "alapítója" Geoffrey of Bouillon volt. Az első keresztes hadjárat után voltak még mások, ezek közül említhetjük a harmadikat (1189-1192) vagy a negyediket (1202-1204), amely azonban nem jutott el a Szentföldre, és Konstantinápoly kifosztásához vezetett. - legyetek keresztesek. Feltételezik, hogy a Szentföldre tartó keresztes hadjárat vége 1291. év, ami megegyezik az utolsó keresztes erőd e területeken, azaz Akki meghódításával. A keresztes hadjáratok jelentősége a középkori Európa történetében és hadtörténetében óriási volt. Mindenekelőtt a Bizánci Birodalom jelentős meggyengüléséhez vezettek, és közvetve elősegítették az oszmán törökök későbbi terjeszkedését a XIV-XV. Ezek az olasz városok szerepének nagymértékű megnövekedéséhez vezettek a levantei kereskedelemben és a hajógyártás fejlődéséhez. Appenninek. A kortárs európaiak szellemi látóköre jelentősen kiszélesedett. A Szentföld védelmére lovagrendeket is alapítottak, köztük a Német Rendet.