A második világháború kitörése előtti német gyalogság szervezetének és taktikájának alakítására döntő befolyást gyakoroltak egyrészt az előző világháború tapasztalatai, de az 1920-as, 1930-as években született elméleti munkák is, amelyek gyakran hangsúlyozta, hogy a német gyalogságot támadó háború eszközeként kell felfogni. Ez a német gyaloghadosztály felszerelését és szervezetét egyaránt érintette, amely az 1939. szeptemberi hadjárat során 3 gyalogezredből állt, amelyek mindegyike 3 gyalogzászlóaljra, egy tüzérszázadra és egy páncéltörő századra oszlott. Ezenkívül számos támogató egység működött, köztük: egy tüzérezred 4 tüzérszázaddal (köztük egy nehéz), egy páncéltörő zászlóalj, egy szapper zászlóalj és egy kommunikációs zászlóalj. Összesen az ún. gyaloghadosztály. Az első mozgósítási hullámban megközelítőleg 17 700 fő volt, jelentős tüzérségi komponenssel, de géppuskákkal is bőven volt felszerelve. Korszerű és hatékony - akkoriban - kommunikációs és irányítási eszközeivel is rendelkezett. A háború során a gyalogsági hadosztályok átalakultak - 1943-ban néhányuk páncélgránátos hadosztályokká alakult. 1943-tól azonban a "hagyományos" gyalogság standard hadosztálya kb. 12 500 főből állt (és nem kb. 17 700 főből, mint 1939-ben), és tüzérségi komponensét - különösen nehéztüzérségét - is csökkentették benne, míg az anti- A harckocsi elleni védekezés jelentősen javult. Feltételezik, hogy a teljes második világháború alatt körülbelül 350 gyalogos hadosztály szolgált a Wehrmachtban.
A kurszki csatát (német kódnév: Operation Zitadelle) széles körben elismerik - nem egészen pontosan - a második világháború legnagyobb páncéloscsatájaként és a keleti front legnagyobb páncéloscsatájaként. Történt ez az 1943 februári sztálingrádi német vereség után, de ugyanezen év márciusában a német sikeres harkovi ellentámadás után is. A csatába bekapcsolódó német fél a stratégiai kezdeményezés maradéktalan megszerzésére, a szovjet fél minél nagyobb veszteségekkel járó feladatára, valamint az 1943 nyarán várható szovjet offenzíva mellbimbójára számított. A Vörös Hadsereg védekező álláspontra helyezkedett, a támadó németeket a hadművelet kezdeti szakaszában megpróbálta kivérezni a vérből, majd ellentámadásba kezdett. A Kurszki íven folyó csata 1943. július 5-én kezdődött, és a szovjet orłowoi és belgorodi hadműveletekkel együtt ugyanazon év augusztus 23-ig tartott. Ennek során a német hadsereg jelentős erőinek bevonása és a legújabb Tiger és Panther tankok, valamint a Ferdinand harckocsirombolók ellenére a szovjetek arattak győzelmet, akik nagyon jól felkészültek erre a csatára, és annak ellenére, hogy hatalmas veszteségeket szenvedtek el - tudtak ellentámadásba lépni. A kurszki csata a második világháború egyik fordulópontja volt. Becslések szerint ennek eredményeként (július 5. és augusztus 23. között) a német hadsereg hozzávetőleg 240 000 katonát vesztett - meghaltak, megsebesültek és fogságba esett, körülbelül 1300 harckocsit és körülbelül 1000 repülőgépet. A Vörös Hadsereg veszteségei kétségtelenül nagyobbak voltak.