A második világháború során a zászlóalj erejében német zsákmányoló egységeket (németül Pioniere) osztottak be minden gyalogos, páncélos, hegyi, gránátos és páncélgránátos hadosztályhoz. A háború végén a Volkssturm hadosztályhoz is besorolták őket. A főállású szapperzászlóalj többek között egy állományból, két századnyi szagászcsapatból, egy motoros szagászszázadból és egy motoros hídoszlopból állt. Hozzá kell tenni, hogy a Wehrmachtban és a Waffen SS-ben is bőségesen felszerelkeztek géppuskákkal és egyéb támogató fegyverekkel a zapperek (úttörők) alakulatai, a bennük szolgáló katonák jó, sőt sokszor nagyon jó kiképzéssel rendelkeztek. A tipikus mérnöki és sapper feladatok ellátása mellett rohamegységnek (németül: Sturmpioniere) is felfogták őket, amelyek célja erősen megerősített objektumok és állandó ellenállási pontok megtámadása volt. Érdemes hozzátenni, hogy a Sturmpioniere egységek nagyon gyakran működtek együtt más típusú fegyveres erőkkel a közönséges gyalogságon és a repüléssel befejezve.
A kurszki csatát (német kódnév: Operation Zitadelle) széles körben elismerik - nem egészen pontosan - a második világháború legnagyobb páncéloscsatájaként és a keleti front legnagyobb páncéloscsatájaként. Történt ez az 1943 februári sztálingrádi német vereség után, de ugyanezen év márciusában a német sikeres harkovi ellentámadás után is. A csatába bekapcsolódó német fél a stratégiai kezdeményezés maradéktalan megszerzésére, a szovjet fél minél nagyobb veszteségekkel járó feladatára, valamint az 1943 nyarán várható szovjet offenzíva mellbimbójára számított. A Vörös Hadsereg védekező álláspontra helyezkedett, a támadó németeket a hadművelet kezdeti szakaszában megpróbálta kivérezni a vérből, majd ellentámadásba kezdett. A Kurszki íven folyó csata 1943. július 5-én kezdődött, és a szovjet orłowoi és belgorodi hadműveletekkel együtt ugyanazon év augusztus 23-ig tartott. Ennek során a német hadsereg jelentős erőinek bevonása és a legújabb Tiger és Panther tankok, valamint a Ferdinand harckocsirombolók ellenére a szovjetek arattak győzelmet, akik nagyon jól felkészültek erre a csatára, és annak ellenére, hogy hatalmas veszteségeket szenvedtek el - tudtak ellentámadásba lépni. A kurszki csata a második világháború egyik fordulópontja volt. Becslések szerint ennek eredményeként (július 5. és augusztus 23. között) a német hadsereg hozzávetőleg 240 000 katonát vesztett - meghaltak, megsebesültek és fogságba esett, körülbelül 1300 harckocsit és körülbelül 1000 repülőgépet. A Vörös Hadsereg veszteségei kétségtelenül nagyobbak voltak.