M-Model 35127 German Lancer 1914-1918

Az első világháború kezdetén, 1914 augusztusában a birodalmi Németország hadseregét tartották a legjobbnak és leghatékonyabbnak az öreg kontinensen. Ez a meggyőződés főként az 1866-os Ausztriával és az 1870-1871-es Franciaországgal vívott háborúk során aratott győzelmek hírnevéből fakadt. Emellett a porosz, majd a német hadseregben akkoriban alkalmazott sok szervezeti megoldást (pl. stratégiai vasútvonalak vagy mozgósítási technikák) más európai országokban is lemásoltak. Akárcsak a francia vagy az orosz hadseregben, 1914-ben a német hadseregben a három szárazföldi fegyveres erő egyike a lovasság volt. A német lovasság egyik legjellemzőbb típusa pedig az ulánok (németül: Ulan) voltak. A Nagy Háború kezdetén a német hadsereg 26 ulánus ezredből állt, amelyek közül három a gárda egységeihez tartozott. A német ulánok a 19. század eleji lengyel mintákra utaló fejfedőket viseltek – meglehetősen lazán –, és az egyenruha többi részével is kitűntek a többi lovas egységtől. A német ulánok kb.320 cm hosszú, acéllemezből készült, kb.1,6 kg tömegű, zászlós lándzsát használtak. A lándzsa hegye körülbelül 30 centiméter hosszú volt. Oldalfegyverként egy szablya és egy 7,92 mm-es Mauser lovassági puska szolgált. Az első világháború elején az ulánusokat elsősorban nyugaton használták a modernizált Schlieffen-terv során. 1914 után azonban az uhlán ezredek egy részét lerohanták, és de facto gyalogos egységgé alakították, néhányat pedig a keleti frontra küldtek, ahol megőrizték lovas jellegüket.