Német páncéltörő löveg 7,5 cm Pak 40 (7,5 cm Panzerabwehrkanone 40) a második világháborúból. Ezen az ágyún 1939-1941 között Krupp és Rheinmetall dolgozott. A kutatómunka jelentős felgyorsulása a Barbarossa hadművelet megkezdése és a német páncélosok KW-1 és T-34 harckocsik találkozása után következett be. A Pak 40-es ágyút 1941 végétől vezették be a soregységekbe. Magas paramétereinek köszönhetően a háború végéig a fő német páncéltörő ágyúvá vált. Bármely szovjet és szövetséges harckocsival képes volt tűzharcban részt venni az olyan járművek megjelenéséig, mint az IS-2, az M26 Pershing és a Centurion. Az 1941 és 1945 közötti időszakban több mint 29 000 ilyen fegyvert gyártottak (beleértve a tankrombolókra felszerelt ágyúkat is). Legfőbb hátránya a viszonylag nagy tömeg volt, ami miatt a szállításához tüzérségi traktort kellett használni. A lőszer széles választéka miatt gyakran használták terepágyúként. A lövedékek súlya 4,1 kg és 6,8 kg között változott. Műszaki adatok: kaliber: 75 mm, tömeg: 1425 kg, kezdeti sebesség: 930 m/s (alkalibrú héj), tűzsebesség: 14 lövés / perc. A háború után a Pak 40 fegyvert többek között a hadseregben használták. Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Finnország, Románia és Magyarország.
Az első világháború német tapasztalatai egyértelműen megmutatták a tüzérség nagy szerepét a harctéren, és gyakran a tüzérségnek a gyalogságra gyakorolt döntő befolyását. Ugyanakkor az 1919-es Versailles-i Szerződés korlátai akadályozták az ilyen típusú fegyverek kifejlesztését Németországban az 1920-as években, és különösen a nehéztüzérség bevezetését a soregységekbe. Ez az állapot megváltozott, miután 1933-ban a nácik hatalomra kerültek, amikor megkezdődött a gyakorlatilag féktelen fegyverkezés folyamata. A korábban kifejlesztett fegyvermodellek közül sok széles körben gyártásba került. Ezután (1933 után) számos új típusú fegyvert helyeztek üzembe igazán nagy léptékben, többek között: 10,5 cm leFH 18 ill 15 cm-es SIG 33, azaz a német gyalogság könnyű és nehéz tarackja a második világháború alatt. Érdemes hozzátenni, hogy a német hadsereg nagy jelentőséget tulajdonított a tüzérség (főleg a nehéztüzérség) szerepének a harctéren. Például a második világháború kitörésekor a német gyalogsági hadosztálynak 20 darab 75 mm-es könnyű gyalogsági lövege, 6 darab 150 mm-es nehézágyú, 36 darab 105 mm-es könnyű tarack és 12 darab 150 mm-es nehéz tarack volt raktáron. Érdemes megjegyezni, hogy a német tüzérségi taktika elsősorban a tüzelés pontosságára fektette a hangsúlyt, ami viszont negatívan hatott az akcióba lépés sebességére.