A PzKpfw IV (Panzerkampfwagen IV) egy német közepes harckocsi a második világháborúból. A jármű első prototípusai 1936-ban készültek, a sorozatgyártás 1938-1945 között folytatódott, és mintegy 8600 jármű gyártásával zárult. A harckocsi D változatát egyetlen Maybach HL 120 TRM motor hajtotta, 300 LE teljesítménnyel. 1 db 75 mm-es KwK 37 L / 24-es fegyverrel és 2 db 7,92 mm-es MG 34-es géppuskával volt felfegyverezve.
A PzKpfw IV a német fegyverkezési osztály által 1934 végén meghirdetett verseny eredményeként jött létre egy közepes, 18 tonnáig terjedő és 75 mm-es löveggel felfegyverzett harckocsira. A versenyt az a Krupp cég nyerte, amelynek járművét tömeggyártásba helyezték – mint kiderült, ez egy olyan jármű volt, amely nyugodtan nevezhető a második világháború alatti német páncélosok "munkalovának”, és az egyik legintenzívebben fejlesztett jármű. és modernizált Wehrmacht harckocsikat. A PzKpfw IV-nek számos változata készült a gyártás során. Kronológiailag az első az A változat volt, 75 mm-es rövid csövű fegyverrel és 230 lóerős motorral. Gyorsan megjelentek azonban a B és C verziók, amelyekben több jelentős változtatás is történt: mindenekelőtt erősebb motorok (265 LE a B változatban és Maybach HL 120 TRM 300 LE C változatban - amelyeket 1945-ig szereltek be a PzKpfw IV-be évben), és az egész autó páncélzatát javították. Igazi forradalomnak bizonyult az F1-es és F2-es változat, melyben az elülső páncélzatot 60 mm-re növelték, a főfegyverzetet pedig a nagyszerű, hosszú csövű 75 mm-es KwK 40 L / 43 ágyúra cserélték, amely 1942-ben és 1943-ban lehetővé tette számukra, hogy bármely szövetséges vagy szovjet ellen harcoljanak. A PzKpfw IV leggyakrabban gyártott változatai a G, H és J változatok voltak, amelyek nagyon hasonlítottak az F1 és F2 verziókhoz. A fő fegyverzet lényegesen nem változott (még mindig a KwK 40 ágyú volt), valamint a motor és a futómű. Másrészt a páncélzatot kissé megerősítették, és 1943 elejétől páncélozott képernyőket (Schurzen) szereltek rájuk. A PzKpfw IV alvázára számos más jármű épült, mint például a StuG IV rohamlöveg, a Nashorn tankromboló vagy a Wirbelwind önjáró légelhárító ágyú. A PzKpfw IV harckocsikat a második világháború szinte minden frontján használták – az 1939-es szeptemberi hadjárattól az 1940-es franciaországi hadjáraton át, az 1941-es Barbarossa és Typhoon hadműveleteken, az 1943-as kurszki csatán át a háború utolsó hadműveleteiig. Német hadsereg a Szovjetunió és a nyugati szövetségesek ellen 1944-1945-ben.
Zimmerit is a special mass used on German armored vehicles from the Second World War to prevent the attachment of anti-tank hand grants to them. with a shaped charge, and attached to the armor with magnets. Zimmerit was used on German cars from 1942, actually until the end of the war, but in 1944 its use was significantly reduced due to information about its alleged flammability. The mass in question consists of several components, including: polyvinyl acetate, wood shavings, barium sulphate and zinc sulphate. Before application, the mass had a consistency similar to mixed gypsum mortar, and at the factory it was applied to the armor of cars in two layers, which of course extended the process of their construction. Zimmerit was applied to many German armored vehicles, including: Panzer III, IV, V and VI tanks, and the StuG III and IV self-propelled guns.