Császári és királyi repülés (ném. A Kaiserliche und Königliche Luftfahrtruppen, rövidítve KuK Luftfahrtruppen) az Osztrák-Magyar Monarchia légiereje, formálisan 1893-ban alakult meg, és kezdetben csak felderítési feladatokra használták. Akkoriban egyetlen léghajójuk léggömb volt. Körülbelül 1909-től a léghajók a KuK Luftfahrtruppen szolgálatába álltak, nem sokkal ezután pedig az első repülőgépek is. 1914 augusztus-szeptemberében azonban az Osztrák-Magyar Légierő mindössze 35 repülőgépből állt. Feltételezik, hogy az európai hatalmak közül a KuK Luftfahrtruppen volt a legrosszabb 1914-ben - mind a repülőgépek számát, mind a pilóták képzését tekintve. Az első világháború során azonban ezek az erők jelentősen bővültek. Becslések szerint 1914-1918 között Ausztria-Magyarországon mintegy 5400 repülőgépet építettek, amelyek többsége német licenc alapján gyártott gép volt, bár gyakran módosították őket. Példák: Hansa-Brandenburg BI és DI vagy Albatros D.III. Létrejöttek azonban hazai építmények is, mint például az Aviatik DI.. Érdemes hozzátenni, hogy a KuK Luftfahrtruppen keleti és olasz fronton egyaránt működött.
A német légierőt 1913-ban szervezték meg néven die Fliegertruppen des deutschen Kaiserreiches, nevét 1916-ra változtatja Luftstreitkräfte. Az I. világháború kitörésekor a szárazföldi haderőnek döntően alárendelt szerepet játszottak, ráadásul meglehetősen szigorúan alárendeltek nekik. Érdemes hozzátenni, hogy 1914 augusztusában minden német gyalogos hadosztályhoz tartozott egy 6 repülőgépből álló felderítő század. A német légierő azonban nagyon gyorsan terjeszkedni kezdett, és egyre fontosabb szerepet játszott a csatatéren. 1918-ban összesen körülbelül 2700 repülőgépük és körülbelül 240 egyéb repülőgépük volt. Ez a jelentős mennyiségi fejlődés többek között az erős ipari bázisnak és a jól fejlett légiközlekedési iparnak köszönhető, olyan gyárakkal, mint: Albatros Flugzeugwerke, Fokker, Pfalz Flugzeugwerke vagy Siemens-Schukert. A német légierő számos sikeres repülőgépet is bemutatott 1914-1918 között, köztük a nagyszerű Fokker Dr.I vagy Gotha G.IV vagy GV vadászgépet, de olyan szokatlan kiviteleket is, mint a Zeppelin-Staaken R.VI. A német légierő a Nagy Háború alatt szervezeti változásokon is áteshetett, ezt bizonyítja a speciális vadászegységek (németül: Jagdstaffeln) felállítása 1916-ban. A vörös báróként ismert Manfred von Richthofen kétségtelenül az egyik legnagyobb Luftstreitkräfte ász volt, de érdemes megemlékezni olyan pilótákról is, mint: Max Immelmann, Wilhelm Frank, Oswald Boelcke, Ernst Udet vagy a Luftwaffe későbbi parancsnoka, Herman Göring.