Italeri 6062 Gladiators

Az ókori Rómában gladiátoroknak hívták azokat a speciálisan képzett rabszolgákat, akiknek az arénában kellett megküzdeniük egymással a tömeg örömére. Általánosan elfogadott, hogy a gladiátorharcok szokását a rómaiak az etruszkoktól és valószínűleg a szamnitáktól vették át. Rómában az első gladiátorharcokat a Kr.e. 3. században dokumentálják, a római konzulok által szervezett első gladiátorharcokra pedig a Kr.e. 2. század végén került sor. (Kr. e. 105 körül). A rend kedvéért érdemes hozzátenni, hogy ezeket a harcokat a Kr. u. 4. században betiltották, a kereszténység növekvő pozíciójával együtt a Római Birodalomban. Sok gladiátor volt germán, trák és gall, bár voltak köztük őshonos rómaiak is. Az ie 3-1. században a gladiátorképzés fő központja Campania volt, különösen Capua, ahol speciális iskolák készítették fel a gladiátorokat a harcra. A gladiátorokat fegyverzetükből adódóan több típusra osztották, többek között: Andabata (fátyolos sisakot viselő gladiátor), Myrmilo (hal alakú sisak volt a fején, vállvédő, kard és hosszúkás pajzs) vagy Retiarius (fegyverzete háromágú vagy szigony, tőr és háló volt, legtöbbször sisak nélkül harcolt). Érdemes hozzátenni, hogy a gladiátorok legalább több felkelést szerveztek Róma történetében, amelyek között megkülönböztethető például az első szicíliai felkelés (Kr. e. 138-132), Vettius lázadása vagy különösen a 73-71-es Spartacus-felkelés. Kr. e., melynek elnyomása sok gondot okozott a rómaiaknak.