A HMS King George V egy brit csatahajó volt, amelynek gerincét 1937-ben fektették le, 1939 februárjában bocsátották vízre, és 1940 decemberében helyezték hadrendbe a Brit Királyi Haditengerészetnél. A hajó teljes hossza 227,2 m, szélessége 31,4 m, vízkiszorítása 42 900 tonna volt. A King George V csatahajó maximális sebessége 28 csomó körül volt. A fő fegyverzet a kilövés idején 10 db 356 mm-es löveg volt két toronyban, négy löveggel és egy ikertoronnyal. A másodlagos fegyverzet 16 db 133 mm-es lövegből és 64 db dupla 40 mm-es légvédelmi ágyúból áll.
A típus öt azonos nevű csatahajója közül a HMS King George V. volt az első - azaz V. Király György. Az ilyen típusú csatahajók voltak az elsők, 1918 után, amelyekben a brit tervezőknek nem kellett figyelniük a leszerelési útvonalakra, főleg a londoni útvonal 1930-tól. A Földközi-tengeren olasz csatahajókkal, az Északi-tengeren német csatahajókkal és - különösen - japán csatahajókkal a Távol-Keleten tervezett összecsapásokra is készültek. Ennek eredményeként erős tüzérségi, különösen közepes tüzérségi, és mindenekelőtt erős páncélzatú hajók jöttek létre. A HMS King George V csatahajót a Newcastle-i Vickers-Armstrong hajógyárban építették. 1941 márciusától a hazai flottánál szolgált, majd az év májusában - az iker-walesi herceggel együtt - a Bismarck német csatahajó ellen küldték harcba, hozzájárulva annak elsüllyedéséhez. 1941 decemberétől 1943 elejéig az Atlanti-óceán északi részén szolgált, a Szovjetunióbeli Arhangelszk és Murmanszk felé tartó konvojokat fedezve. 1943 májusában csatlakozott a brit mediterrán flottához, júliusban pedig Szicília invázióját fedezte. 1944 októberétől a csendes-óceáni térségben szolgált, és a japán flottával harcolt Délkelet-Ázsia vizein. A HMS V. György királyt is kiválasztották, hogy részt vegyen a japán átadási ceremónián a Tokiói-öbölben 1945. szeptember 2-án. 1946-ban tartalékba helyezték, 1957-ben pedig végleg kivonták a szolgálatból.