A HMS Nelson egy brit csatahajó volt, amelyet 1922-ben állítottak le, 1925 szeptemberében bocsátottak vízre, és 1927 szeptemberében helyezték hadrendbe a Királyi Haditengerészetnél. A hajó teljes hossza 216,4 méter, szélessége 32,3 méter, teljes vízkiszorítása 38 000 tonna. A Nelson csatahajó maximális sebessége 23-24 csomó körül volt. Az indításkor a fő fegyverzet 9 406 mm-es löveg volt, három, a hajó elején elhelyezett hármas toronyban. A másodlagos fegyverzet 12 db 152 mm-es lövegből, 6 db 120 mm-es lövegből és 24 db 40 mm-es AA lövegből áll.
A HMS Nelson egyike volt a két azonos nevű csatahajónak – a Nelsonnak. Az ilyen típusú csatahajókat az 1922-es Washingtoni Szerződés előírásai szerint építették, amely bizonyos korlátokat írt elő az építkezésben, de számos új megoldást alkalmaztak. Mindenekelőtt az összes főtüzérséget az íjban összpontosították, ami megkönnyítette a tűz irányítását. A Nelson-osztályú hajók voltak az elsők is, amelyekben a közepes tüzérséget önálló tornyokban helyezték el, nem kazamatákban. Nagy figyelmet fordítottak a páncélvédelemre, amely vastag és gondosan megtervezett volt. A harci platform egy teljesen új formáját is alkalmazták, amelynek formája a későbbi Királyi Haditengerészet csatahajóinak normájává vált. A Nelson típusú egységek nagy hátránya az alacsony maximális sebesség volt, ami korlátozta harci hatékonyságukat. A HMS Nelson csatahajót a Newcastle-i Armstrong Whitworth-ben építették. A két világháború közötti időszakban a hazai flotta része volt, és elsősorban az Atlanti-óceánon szolgált. A második világháború kitörésekor a HMS Rodney-vel együtt megpróbálta feltartóztatni a német Gneisenau csatahajót, ami azonban kudarccal végződött. Nem sokkal ezután aknára lépett, ami 1940 augusztusáig kizárta a hadműveletekből. 1941 júliusától a Földközi-tengeren teljesített szolgálatot, az olasz haditengerészet ellen harcolt és a Máltára tartó brit konvojokat fedezte. 1942 novemberében támogatta a Fáklya hadműveletet, 1943 júliusában pedig a szövetségesek szicíliai partraszállását. 1944 júniusában a normandiai harcokban is részt vett, és Franciaország ezen régiójában ágyúzta a német állásokat. A művelet során megsérült, és 1945 januárjáig felújították. Később a Csendes-óceánba küldték, ahol a Malaya régióban szolgált a háború végéig. Rövid ideig kiképzőhajóként szolgált, majd 1949-ben leselejtezték.