Az Sd.Kfz 251 egy német, közepes, féllánctalpas páncélozott szállítóeszköz a második világháborúból. A jármű első prototípusai 1935-ben készültek el, a sorozatgyártás 1939-1945-ben folytatódott, és mintegy 14 500 darab gyártásával zárult. Az Sd.Kfz 251-et hathengeres motor hajtotta Maybach HL 42 TURKM 100 LE-vel .
Az Sd.Kfz 251-et a német fegyveres erők új, alapvető féllánctalpas szállítóeszközeként fejlesztették ki. Kialakítása az Sd.Kfz.11 nehéztraktorra épült, az adaptált alvázon több elemet is megváltoztattak: új üzemanyagtartály került bele, a kormány helye, valamint a kipufogórendszer is át lett alakítva. A sorozatgyártás során az Sd.Kfz 251-ből négy alapváltozat (Ausf. A, B, C és D) készült, azonban a gyártási folyamathoz kapcsolódó részleteket tekintve (különösen a C változat) és egy kissé az elemek eltérő elrendezése a törzsön belül. A második világháború alatt az Sd.Kfz 251-nek több mint 20 változata és változata született, kronológiailag elsőként az Sd.Kfz 251/1 volt az alapváltozat, két MG34-es vagy MG42-es géppuskával felfegyverkezve és szállítására is alkalmas. legfeljebb 10 partraszálló csapat. 1941-ben kifejlesztették az Sd.Kfz 251/2 változatát, amelyet 80 mm-es aknavetővel szereltek fel. Az Sd.Kfz 251/3-nak is volt egy változata, amely kommunikációs és rádiókommunikációs jármű volt különféle rádióállomásokkal és antennákkal. 1942-ben kifejlesztették az Sd.Kfz 251/9 Stummel változatot, amelyet egy 75 mm-es StuK 37 rövid csövű fegyverrel szereltek fel. Érdekesebb változatok voltak a két lángszórós Sd.Kfz 251/16 vagy az infravörös sugárzóval felszerelt, éjszakai célzásra szánt Sd.Kfz 251/20 UHU. Autók Az összes változat közül az Sd.Kfz 251 főként páncélos hadosztályokban és páncélgránátosokban szolgált a második világháború gyakorlatilag minden frontján: a szeptemberi hadjárattól (1939), a franciaországi hadjáraton át (1940), a balkáni és észak-afrikai harcokig (1941) -1943) a keleti (1941-1945) és a nyugati (1944-1945) fronton vívott harcok után.