Vallejo SC219 Höckerhindernis (Anti-Tank Barriers)

A páncélozott fegyverek kifejlesztésével az I. világháború végén és a két világháború közötti időszakban számos európai hadsereg kezdett többé-kevésbé hatékony állandó páncélelhárító barikádokat (tankellenes barikádokat) megvalósítani. Páncéltörő akadályok). Nyilvánvalóan ez a folyamat a második világháború során is folytatódott. Ez utóbbi konfliktus során a két leggyakrabban használt gáttípus. Közülük az elsők az ún sárkányfogak, azaz vasbeton tömbök, gyakran piramisok vagy csonka piramisok, ritkábban akár 120-140 centiméter magas prizma. Leggyakrabban több sorban, saját páncéltörő tüzérségi állásaik elé helyezték őket. Nagy mennyiségben alkalmazta őket a német hadsereg az ún Az Atlanti Fal, a Siegfried-vonal, de a Międzyrzecz Erőd Régióban (MRU) is. Egy másik páncéltörő akadály volt az acélból vagy vasbetonból készült sündisznó (Csech Hedgehog), amelyet általában beszerelésre kész modulokban szállítottak a frontvonalra. Az acél sünök esetében egyszerűen három egymáshoz hegesztett gerendáról volt szó, amelyeket a földre lehetett állítani és bele lehet ágyazni. A vasbeton sünök esetében is háromkaros alakúak voltak, de sokkal nehezebbek. Ezt a típusú páncéltörő gátat először a csehszlovák hadsereg használta az 1930-as években (innen ered az angol elnevezés), de a Wehrmacht is az atlanti falon.