A német hadsereg első tankjai az első világháború végén jelentek meg – ezek voltak az A7V gépek. A Versailles-i Szerződés aláírása után a német fegyveres erőknek megtiltották a páncélozott fegyverek fejlesztését, de a német fél nem tartotta tiszteletben ezeket a korlátozásokat, és titokban páncélozott fegyvereket fejlesztett ki. Adolf Hitler 1933-as hatalomra kerülése után azonban ez a fejlemény teljesen hivatalossá vált, és 1935-ben megalakult az 1. páncéloshadosztály. Az 1935-1939 közötti időszakban további részlegek alakultak, fő felszerelésük a Pz.Kpfw gépkocsi volt: I, II, III és IV. Egyetlen páncéloshadosztályt akkoriban egy két páncélosezredre, egy motoros gyalogdandárra és egyebek mellett támogató egységekre osztott harckocsidandár alkotott: felderítő, tüzérség, légelhárító és zapperek. Teljes munkaidőben körülbelül 300 harckocsiból állt. Azt is érdemes hozzátenni, hogy a német páncélos erők (németül: Panzerwaffe) a villámháború doktrínájának megvalósítására voltak kiképezve, nem pedig - mint sok korabeli hadseregnél - a gyalogsági tevékenységek támogatására. Ezért a "pancerniaków” kiképzésben a funkciók felcserélhetőségére, a tisztek és altisztek döntéshozatali függetlenségére, valamint a tulajdonában lévő harckocsik legjobb műszaki elsajátítására helyezték a hangsúlyt. Mindez 1939-ben Lengyelországban, de különösen Nyugat-Európában 1940-ben a német páncélozott fegyverek nagy sikereit eredményezte. Az észak-afrikai harcok során is - különösen az 1941-1942 közötti időszakban - a német páncélosok igen nehéz ellenfélnek bizonyultak. A Szovjetunió megszállása előtt a német páncéloshadosztályok száma csaknem megkétszereződött, de ezekben az egységekben a harckocsik száma körülbelül 150-200 járműre csökkent. A német páncélosok a keleti fronton folyó harcok során is - különösen 1941-1942-ben - kiképzésben és szervezettségben felülmúlták szovjet ellenfelüket. Az olyan járművekkel való érintkezés azonban, mint a T-34 vagy a KW-1, kikényszerítette a Pz.Kpfw V és VI harckocsik 1942-ben és 1943-ban történő bevezetését. A keleti fronton elszenvedett növekvő veszteségek, valamint a sztálingrádi vagy kurszki csaták elvesztése miatt a német Panzerwaffe meggyengült. Szerkezete nehézharckocsizászlóaljakból állt (3 harckocsi századdal), 1943-ban pedig páncélgránátos hadosztályokat hoztak létre. Egyre egyértelműbb volt a szovjet oldal előnye is, 1944-től pedig az, hogy egyszerre kellett harcolni keleten a szovjet csapatok és nyugaton a szövetségesek ellen. Azt is feltételezik, hogy ekkor (1944-1945 között) a német páncélosok kiképzése gyengébb volt, mint az előző időszakban, és nem jelentett olyan jelentős előnyt német részről, mint korábban. A német Panzerwaffe utolsó nagyszabású hadműveletei az ardenneki (1944-1945) és a magyarországi (1945) offenzívák voltak.
A Pz.Kpfw V (SD.Kfz 171) Panther egy német közepes harckocsi, amelyet a második világháború egyik legjobb harckocsijaként tartanak számon. Ez a jármű válasz volt a szovjet T-34-re. Az első szériaváltozatok már 1942-ben megjelentek, de a Panthers 1943 nyarán, a kurszki csatában jelent meg először a frontvonalban. A nagyon magas meghibásodási arány és a jármű számos "gyermekkori" problémája miatt 204 használt járműből 150 elveszett. Érdekes módon azonban ebből a 150 autóból csak néhány veszett el a szovjet ágyúzás következtében. E hiányosságok kiküszöbölése után a Panther rendkívül hatékony harckocsiként vált híressé. A jól formázott frontpáncélnak és a kiváló páncéltörő ágyúnak köszönhette. KwK 42 / L70 cal 75mm. A T34 / 76 alapváltozatának esélye sem volt a Pantherrel. Csak a T34 / 85 és az IS-2 harckocsik megjelenése változtatta meg ezt az állapotot. A szövetséges Sherman tankok viszont csak egy 17 kilós fegyverrel (Sherman Firefly) felfegyverkezve tudtak versenyezni a Pantherrel. Mindazonáltal nem szabad megfeledkezni arról, hogy ennek a sikeres konstrukciónak az Achilles-sarka a gyenge oldalpáncélzat és a teljes szerkezet magas műszaki összetettsége, így a magas gyártási idő volt. A háború során körülbelül 6000 Panther járművet gyártottak az összes változatból (Ausf. D, A, G). Az első sorozatgyártású változat a "D" változat volt, 80 mm vastag elülső páncélzattal és Maybach 230 P30 motorral 700 LE-vel. 1943 második felétől az ilyen típusú harckocsik páncélos kötényekkel rendelkeztek. A Panther Ausf 1943 szeptemberében került gyártásba. V. A törzsben volt egy gömb alakú rögzítés az MG-34 puska számára. 1944 márciusáig gyártották. A "G" verzió volt a legtöbbet gyártott verzió. Ebből a modellből több mint 3700 harckocsi készült. 1944 márciusától 1945 januárjáig gyártották. Főleg az elülső páncél szögét növelte és vastagabbá tette. A fegyverköpeny is módosult. A Jagdpanther tankromboló (Sd.Kfz 179) szintén a Panther alvázára épült. A Pz.Kpfw V értékelésekor nem csak a nagy elülső páncélra vagy a fegyverre kell emlékezni, hanem a fegyver hátrányaira is - nagy méretek, finom felfüggesztés, a páncélzat hiánya miatt egyre rosszabb minőségű. molibdén vagy gyenge oldalpáncél. Műszaki adatok: hossz (csővel): 8,66 m, szélesség: 3,42 m, magasság: 2,99 m, motorteljesítmény: 700 KM, hatótáv (úton): 200 km, maximális sebesség (úton): 46 km/h, fegyverek : 1 ágyú. 75 mm-es KwK 42 / L70, 2 db 7,92 mm-es MG-34 géppuska.
A Bergepanzer Panther vagy Bergepanther (Sd.Kfz 179) egy német műszaki támogató és evakuációs harckocsi a második világháborúból. Az első prototípusok 1944-ben készültek el, és ugyanebben az évben megkezdődött a sorozatgyártás is, aminek eredményeként mintegy 300 ilyen típusú jármű készült. A járművet motor hajtotta Maybach HL230 P30 700 LE-vel. A harckocsit egyetlen 7,92 mm-es MG34-es géppuskával és - néhány példában - egy 20 mm-es ágyúval fegyverezték fel.
A Pz.Kpfw V és Pz.Kpfw VI járművek sorba állítása miatt a Wehrmacht parancsnoksága szembesült azzal a problémával, hogy az ilyen típusú sérült járműveket evakuálják a harctérről. Ezt a problémát viszonylag sokáig úgy oldották meg, hogy az ilyen járművekhez könnyebb műszaki támogató járműveket (pl. Sd.Kfz 7 vagy 9), de egy tankonként 2-3 járművet küldtek. 1944-ben azonban elhatározták, hogy a Pz.Kpfw V harckocsi alvázára épülő evakuációs járművet készítenek A és G változatban, a rekonstrukció a torony eltávolításából és daruval való cseréből állt. Sokkal tartósabb hajtásláncot is beépítettek. Néhány ilyen típusú autót csörlővel is felszereltek, amelynek teherbírása 40 tonna. Szekerek gyártásához A Bergepanther az MAN, a Henschel, a Daimler-Benz és a Demag üzemekért volt felelős.
Kfz.4 (teljes név: Kfz. 4 Truppenluftschutzkraftwagen) egy német, könnyű, katonai terepjáró a két világháború közötti időszakból és a második világháborúból. Az autó 1938-ban állt szolgálatba. A hajtást - leggyakrabban - egy 4 hengeres Stöewer motor biztosította, 2 literes űrtartalommal és 50 LE-vel. Az autó körülbelül 3,9 méter hosszú volt, tengelytávja 2,4 méter. A fegyverzet két összekapcsolt MG34-es géppuskából állt. A Kfz.4-et a Stöewer tervezte és gyártotta, de később a BMW és a Hanomag is megkezdte a gyártás engedélyezését. A jármű tervezése nagyrészt a Kfz.1 és Kfz.3 autókon alapult. Például mindhárom járműnek majdnem azonos karosszériája volt. A Kfz.4 autót arra tervezték, hogy közvetlen rövid és nagyon rövid légvédelmi légvédelmet biztosítson a német motorizált és gépesített egységeknek. Fegyverzetét egy forgó vontatóra (németül Zwilingslafette 36) szerelték fel. A szervizelés során a Kfz.4 túl nehéznek bizonyult, nem megfelelő teljesítmény/tömeg aránnyal, nagyon bonyolult a működése és a terepen is problémákat okozott.