A Sho't Kal egy brit gyártmányú fő harckocsi, amelyet Izrael üzemeltetett a hidegháború alatt és a modern időkben. Ennek a járműnek az első prototípusait az 1960-as évek végén gyártották, és 1970-ben állították forgalomba. Az alapváltozatban, további Blazer páncélzattal, a harckocsi harci súlya elérte az 53 tonnát. A hajtást egyetlen dízelmotor biztosította Continental AVDS-1790-2A 750 LE teljesítménnyel. Az elsődleges fegyverzet a 105 mm-es Royal Ordonance L7 ágyú volt, a másodlagos fegyverzet pedig négy géppuskából áll: egy 12,7 mm-es és három 7,62 mm-es.
Az 1950-es években az izraeli fegyveres erők igyekeztek olyan járműveket szerezni, amelyek kiegészítik a sort, és lehetőleg az M51 Super Sherman és az AMX-13 harckocsikat helyettesítették. Végül sikerült együttműködést kialakítani Nagy-Britanniával, amely az IDF-et Mark 3 és 5 változatú Centurion járművekkel látta el, ezek közül az első harckocsi (Centurion Mk. III) megkapta az IDF Sho't Meteor jelölést, míg a második - Sho 't Kal, valamint a héber ábécé egymást követő betűi, amelyek további (gyakran jelentős!) modernizációkat jeleznek. Ezekben a korszerűsítésekben mindenekelőtt új, nagyobb maximális teljesítményű hajtásegységet, jelentősen korszerűsített hajtáslánc-rendszert, valamint az üzemanyagtartályok űrtartalmát is jelentősen megnövelték. 1973 és a jom kippuri háború tapasztalatai után Blazer reaktív páncélzatot és egy jelentősen korszerűsített tűzvezérlő rendszert (röviden SKO) is telepítettek. Végeredményben ezért a későbbi korszerűsítések után a Sho't Kal autók jelentősen eltértek brit prototípusaiktól, és valószínűleg lényegesen nagyobb harci értéket képviseltek. Hivatalosan a Sho't Kal autókat 2002-ben kivonták a forgalomból az IDF-nél.