Az Iljusin Il-76 szovjet volt, ma pedig főleg orosz, nagy szárnyú, nagy hatótávolságú szállító repülőgép. A prototípus repülésre 1974-ben került sor, és a gép 1974-ben került gyártásba. A meghajtást - alapkivitelben - négy motor biztosítja Sołowiew D-30KP turbórepülőgépek, egyenként 117,7 kN tolóerővel. A gép 46,59 méter hosszú, szárnyfesztávolsága 50,5 méter. Az egyetlen 23 mm-es GSz-23 ágyút ritkán használták fedélzeti fegyverzetként.
Az Il-76-os modellt az 1960-as és 1970-es évek fordulóján fejlesztették ki új, alapvető szovjet légi szállító repülőgépként, amely akár 40 tonnás rakományt is képes szállítani hozzávetőleg 5000 kilométeres távolságon, kevesebb mint 6 óra alatt. Azt is feltételezték, hogy az új gép a szolgálatban lévő Antonov An-12-es repülőgépet váltja majd fel. Az új gépen végzett munka viszonylag gyorsan haladt, és 1971-ben megtörtént a prototípus tesztelése. Végül az Il-76 sorozatos változatai megfeleltek a velük szemben támasztott követelményeknek. Ezenkívül az Il-76 nagyon szilárd felépítésű, ellenáll a kis kaliberű földi tűznek, amit az afganisztáni háború (1979-1989) egyértelműen bebizonyított. A gép - 1976-tól - szállítógépként került az Aeroflot légitársasághoz, majd később más polgári üzemeltetőkhöz is. A folyamat során számos változat született – katonai és civil egyaránt. Ilyenek például: Il-76D (ejtőernyősök szállítására szánt változat), Il-76MD (katonai változat kiterjesztett repülési hatótávolsággal) vagy Il-76T (polgári szállításra szánt változat). Az Il-76-os repülőgépet számos külföldi üzemeltető is üzemeltette, köztük Kína, India, Irak és Magyarország.