Az Avro Lancaster egy brit, négymotoros, közepes szárnyú fémszerkezetes stratégiai bombázó a második világháborúból. A prototípus repülésre 1941 januárjában került sor, és ugyanebben az évben megkezdődött a tömeggyártás. A Lancaster létrehozásának alapja az Avro Manchester repülőgép volt. A hajtás többek között négy Rolls-Royce Merlin XX V-motor, egyenként 1280 LE teljesítménnyel (Mk.I) vagy Bristol Hercules VI motor, egyenként 1737 LE teljesítménnyel, bár más motorokat is használtak. A sorozatgyártás az Avro, Metropolitan-Vickers, Armstrong Whitworth, Vickers Armstrong és Victoria Aircraft üzemekben folyt, és 1946 elejére 7377 repülőgépet gyártottak. Az Avro Lancasternek négy fő változata volt (Mk.I, Mk.II, Mk.III és Mk.X), amelyek külsőleg hasonlítottak egymásra. Az Avro Lancaster volt a RAF elsődleges stratégiai bombázója, és egyúttal a legjobb hírnévre tett szert. Könnyű volt vezetni, nagy volt az emelőképessége, és a szerkezet hosszú élettartama jellemezte. Előfordult, hogy a bombázó egy hajtómű meghibásodása ellenére is képes volt befejezni a küldetést és visszatérni a bázisra. A gépek 1941 decemberében álltak szolgálatba, és a háború végén szolgáltak, elsősorban stratégiai bombázási feladatokat látva el. A RAF 617 bombázószázad Lancasterjeit használták 1943 májusában a Ruhr-vidéki vízgátak megrongálására. Műszaki adatok (Mk.I változat): hossz: 21,11m, szárnyfesztávolság: 31,09m, magasság: 6,25m, maximális sebesség: 456km/h, maximális hatótáv: 4073km, maximális mennyezet: 6500m, fegyverzet: fix - 8 puska 7,7mm Browning gép fegyverek, szerelve - 6300 kg bombáig vagy egy Grand Slam bombáig (10000 kg) a bombakamra módosítása után.A Hawker Hurricane egy brit egyhajtóműves egyhajtóműves vadászrepülőgép fémszerkezettel, vászon elemekkel a második világháborúból. A második világháború során minden fronton fellépő Hawker Hurricane vadászrepülőként és támadórepülőként is kiérdemelte a kor egyik legjobb és legelterjedtebb repülőgépe nevét. A gép történetének legjelentősebb kártyája azonban kétségtelenül az volt, hogy hozzájárult a britek győzelméhez a brit csatában 1940-ben. A Sydney Camm által a védelmi minisztérium felkérésére épített repülőgépnek a brit légiflotta fő haderejévé kellett volna válnia. Először 1935. november 6-án szállt fel egy Rolls-Royce Merlin Mk.II motorral hajtott repülőgép prototípusa Georg Bulman vezetésével. A tesztek kiválóak voltak, és gyorsan elhatározták, hogy 600 gépet rendelnek, amelyek közül az első 1937 decemberében állt szolgálatba a RAF 111. századánál. Amikor 1939. szeptember 3-án Nagy-Britannia hadat üzent a náci Németországnak, a RAF-nak 19 harcra kész hurrikánszázada volt, amelyek franciaországi és norvégiai hadműveletekkel kezdték katonai pályafutásukat. A háború során ennek a nagyon sikeres repülőgépnek több változata is készült. Az első sorozatgyártású változat az Mk.I volt Merlin III motorral. 1940-től az új Merlin XX motorral szerelt, 1280 LE teljesítményű Mk.II változatokat kezdték szállítani az egységekhez. Ez a verzió, mint a Hurricane első változata, elsősorban roham- és harctéri támogató feladatokat látott el. Legjobb változata a Hurricane Mk.IID volt, amelyet min. az észak-afrikai hadjáratban 1942-ben. A harmadik változat a Hurricane Mk.IV az új Merlin 24/27 motorral, 1620 LE-vel. 1944-ig bombákkal, irányítatlan rakétákkal és Vickers S ágyúkkal felfegyverzett rohamgépként szolgált. Készült egy tengeri változat (Sea Hurricane) is, amely repülőgép-hordozókon és speciálisan erre a célra kialakított kereskedelmi hajókon (Sea Hurricane Mk.IA) szolgált. Műszaki adatok (Mk.IIC változat): hossz: 9,84 m, szárnyfesztávolság: 12,19 m, magasság: 4 m, maximális sebesség: 547 km/h, emelkedési sebesség: 14,1 m/s, maximális hatótáv: 965 km, maximális mennyezet: 10 970 m Fegyverzet: fix - 4 db 20mm-es Hispano Mk.II ágyú, heveder - 460 kg bombáig.
A Supermarine Spitfire valószínűleg a leghíresebb brit vadászgép a második világháborúból. Ez egy teljesen fémből készült gép volt, alacsony szárnykonfigurációval, jellegzetes elliptikus szárnyakkal, klasszikus farokkal és visszahúzható futóművel. A prototípus repülésre 1936. március 5-én került sor. A Spitfire a háború során a RAF alapdarabjának bizonyult, amely a háború után is jól teljesített, és 10 évig gyártásban maradt. A Spitfire története RJ Mitchell, a Supermarine vezető tervezőjének rajzasztalán kezdődött. Az első gépek 1938-ban kerültek a RAF egységeihez, de amikor 1940 nyarán elkezdődött a brit csata, már 19 századnyi modern vadászrepülő volt a repülőtereken – a szigetek valamivel régebbi hurrikánjaival együtt 600 repülőgép védekezett. Az ellenségeskedés kiszélesedésével a Spitfire mindenhol szolgált, ahol a RAF működött a Távol-Keleten, Észak-Afrikában és Olaszországban, a normandiai partraszállás és a franciaországi harcok idején, végül az 1945-ös németországi hadművelet során. Sok brit számára a második világháború győzelmének szimbólumává vált. Ennek a csodálatos gépnek legalább egy tucat gyártási változata van. Közülük a legfontosabbak többek között az első sorozatgyártású Spitfire Mk.I, amelyet 1030 LE-s Rolls-Royce Merlin II motor hajt. Mindenekelőtt ez a gép járult hozzá olyan kiválóan a brit csatához. Ennek a modellnek számos változatát fejlesztették ki, többek között PR Mk IA (felderítő változat) vagy PR.IG (fegyveres felderítő változat). Egy másik érdekes változat volt a Spitfire Mk.V Rolls-Royce Merlin 45 motorral, 1440 LE-vel. Később Merlin 50-es motorokat is összeszereltek, ennek a változatnak a sorozatgyártása 1941-ben kezdődött, és ez volt a RAF válasza a Messerschmitt Bf-109F megjelenésére. Egy másik nagyon sikeres változat a Spitfire Mk.IX, amelyet Merlin 61-es motor hajt, 4 lapátos propellerrel. A Focke-Wulf Fw-190 ellenfeleként hozták létre, és 1941 végén állították gyártásba. Ezt a változatot sokszor módosították, és például 1944-ben új giroszkópos irányzékot, megnagyobbított kormányt vagy más szárnyrendszert kapott. Egy másik jelentős változat a Spitfire Mk.XIV Rolls-Royce Griffon 61 motorral és ötlapátos légcsavarral. A sorozatgyártás 1943 októberében kezdődött. Az egyik utolsó sorozat az Mk.21 volt. Ez a változat Griffon 61 motorral, erősen megerősített szerkezettel és burkolattal rendelkezett, a szárnyakat kinyújtották, növelve a repülési felületüket. A sorozatgyártás 1945 márciusában kezdődött. Műszaki adatok (Mk.XIV változat): hossz: 9,14 m, szárnyfesztávolság: 11,23 m, magasság: 3,05 m, maximális sebesség: 717 km/h, emelkedési sebesség: 18,5 m/s, praktikus mennyezet: 13 200 m, maximális hatótáv: 1815 km, fegyverzet: fix - 4 db 7,7 mm-es géppuska és 2 db 20 mm-es Hispano Mk II ágyú, felfüggesztve - 225 kg bombáig.