Az I-58 egy japán tengeralattjáró volt, amelynek gerincét 1942 decemberében fektették le, 1943 júniusában bocsátották vízre, és 1944 szeptemberében helyezték hadrendbe a japán birodalmi haditengerészetnél. A hajó hossza a vízre bocsátáskor 109 m, szélessége 9,3 m, vízkiszorítása 3690 tonna. Az I-58 maximális felszíni sebessége 17,8 csomó volt a felszínen. A főfegyverzet hat darab 533 mm-es torpedócső volt, 19 tartalék torpedóval, a másodlagos fegyverzet pedig két 25 mm-es ágyú volt. Az indításkor az I-58-nak volt hangárja és 1 hidroplános katapultja is, de 1945 közepén ezeket az elemeket leszerelték.
Az I-58 egy óceánjáró B-3-as tengeralattjáró volt, és az induláskor japán szabványokban gazdag elektronikai berendezésekkel volt felszerelve: légtér- és tengerfelszín-kutató radarokkal. Arra is képes volt, hogy Kaiten öngyilkos torpedókat szállítson. A leghíresebb I-58-as harci akció a USS Indianapolis nehézcirkáló elsüllyesztése volt, amely visszaút volt Guam felé, miután a Little Boy atombomba elemeit San Franciscóból a Tinian bázisra szállították. A süllyedés 1945. július 29-ről 30-ra virradó éjszaka történt. Az I-58, mint azon kevés japán tengeralattjárók egyike, túlélte a csendes-óceáni háborút, és csak 1946. április 1-jén süllyesztették el a Goto-szigetek térségében.