Joachim Peiper 1915 januárjában született és 1976 júliusában halt meg, 61 évesen. Az SS és a Waffen-SS motorizált és gépesített egységeinek német parancsnoka volt. Egy bizonyos katonai hagyományokkal rendelkező családba született, édesapja ugyanis az első világháború idején a német Kelet-Afrikában szolgált kapitányként. Joachim Peiper 18 évesen csatlakozott az SS-hez, majd egy évvel később, 1934-ben SS-ember és SS-Sturmmann rangra emelték. A második világháború elején Heinrich Himmler személyi adjutánsa volt. 1940 májusában megkapta Himmler engedélyét, hogy részt vegyen a franciaországi harcokban, ahol a 3. Leibstandarte Adolf Hitler zászlóaljban szolgált. E harcok során személyes bátorságról tett tanúbizonyságot, amiért Vaskereszttel tüntették ki. 1941 végén csatlakozott a keleti fronton harcoló Leibstandarte Adolf Hitler egységhez. 1941 és 1943 között Joachim Peiper részt vett a Szovjetunióban vívott csatákban, a Don-i Rosztov, Harkov és a Kurszki ív között. A harcok során nemcsak személyes bátorságról, parancsnoki tehetségről és jelentős taktikai érzékről tett tanúbizonyságot, hanem állatiasságot is a civil lakossággal szemben. A kurszki vereség után Olaszországba szállították, ahol Bovesben lemészárolta a polgári lakosságot. 1943 végén visszatért a keleti frontra, ahol Żytomierz közelében harcolt. 1944 elején Franciaországba helyezték át, majd később - ez év júniusától - részt vett a normandiai szövetséges erőkkel vívott harcokban. Az 1944-1945 fordulóján az ardenneki offenzíva során részt vesz az ardenneki offenzívában, saját Kampfgruppe-jának parancsnokaként. Valószínűleg tudott beosztottjainak az amerikai hadifoglyok ellen Malmedyben elkövetett bűneiről. A második világháború után háborús bűnök miatt bíróság elé állították. Eredetileg halálra ítélték, később életfogytiglani börtönre változtatták, 1956-ban szabadult a börtönből. Több évig a Porsche cégnél dolgozott, majd Franciaországba költözött, ahol 1976-ban, tisztázatlan körülmények között meghalt egy tűzvészben saját otthonában.
Az első félkatonai egység, amelynek nevében szerepel az SS (németül Schutz Staffel) rövidítés, a Harmadik Birodalom diktátorának, Leibstandarte Adolf Hitlernek a személyes védelme volt, amelyet hivatalosan 1933-ban hoztak létre. 1934-től az SS független alakulat volt Heinrich Himmler vezetésével. Idővel további SS-egységek alakultak, köztük az SS-Totenkopfverbände és az SS-Verfügungstruppe. Érdemes hozzátenni, hogy ez utóbbit a hagyományos Wehrmacht gyalogos egységekhez hasonlóan képezték ki. Viszonylag kis léptékben az SS-egységeket a lengyelországi harcok során 1939-ben és a francia hadjáratban 1940-ben használták a harcban. A kezdetektől fogva a fronton harcolni szándékozott első egységeket 1940 közepén hozták létre, így a Waffen SS nevet kapták. Kezdetben önkéntes alapon vették fel őket, nem németek körében is, de idővel elkezdődött a kötelező toborzás. A Waffen-SS-en belül számos különböző harci értékű hadosztály alakult. Mindazonáltal néhány közülük (pl. az 1. SS LAH páncéloshadosztály, a 2. SS Das Reich páncéloshadosztály vagy a 12. SS Hitlerjugend páncéloshadosztály) elit egységnek tekinthető, nagyon magas harcértékkel, és gyakran az elérhető legjobb felszereléssel vannak felszerelve. Nemcsak a keleti fronton (1941-1945) mutatták be jelentős előnyeiket, különösen az 1943-as harkovi csatákban, hanem az 1944-es franciaországi csatákban is. Egy másik dolog, hogy ezen egységek parancsnoki állományának minősége sok esetben vitatható volt, és sok Waffen-SS katona követett el háborús bűnöket a II.