Az M109 egy modern amerikai önjáró fegyver. Az autó első prototípusai az 1950-es években készültek, az 1962-ben megkezdett sorozatgyártás pedig a mai napig tart. Becslések szerint jelenleg a világ összes hadseregében körülbelül 4000 példány található ebből a fegyverből. Az M109-et motor hajtja Detroit-Diesel 8V-71T modell 405 LE-vel. A platform változat (M109) egyetlen 155 mm-es M126 tarackkal és egy 12,7 mm-es M2 géppuskával van felfegyverezve.
Az M109-et az M44 önjáró löveg helyettesítésére hozták létre a sorban. Az új szerkezet kialakításánál a lehető legnagyobb mobilitásra, az alacsony meghibásodási arányra helyezték a hangsúlyt, és feltételezték a szerkezet fejlesztési készségét (kivéve a főfegyverzet gyökeres megváltoztatását). Mindezek a célok teljesültek, és az M109 hatékony és megbízható fegyvernek bizonyult. Nagy exportsiker is volt – a fegyvert a világ több mint 30 országába adták el! A hosszú sorozatgyártás során az M109-ből számos fejlesztési változat született. Kronológiailag az első az M109-es változat volt, amelyet M126 tarackkal szereltek fel, 14 600 m-ig terjedő lőtávolsággal, nagyobb mobilitású M109A2-vel, új tarackkal (M178) és új elektronikus rendszerekkel. További fontos fejlesztési változat az új, 440 LE-s motorral szerelt M109A4 és az M284 tarack - továbbra is 155 mm-es kaliberű -, de effektív lőtávolsága 22 000 m-ig.Az egyik legfrissebb változat az M109A6 Paladin, amely modern tűzvezetési ill. harctéri irányító rendszerek, a korábbi verzióknál sokkal gazdagabb elektronikai felszerelések és megerősített páncélzat. Mint már említettük, a fegyvert az önjáró M109 számos külföldi címzetthez került, köztük: Brazília, Görögország, Spanyolország, Izrael, Pakisztán, Portugália, Nyugat-Németország és Nagy-Britannia. Az M109 számos fegyveres konfliktusban is részt vett, mint például a vietnami háborúban (1964/1965-1975), az 1973-as jom-kipuri háborúban, az 1980-1988-as iraki-iráni háborúban és az 1990-1991-es Sivatagi vihar hadműveletben.